Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
2016 vinni a kislányt a traumatológiai intézetbe. Elvittük, ott nem volt az aznapra kiadagolt sterilizált olló. Ami egészen komikus volt, hogy egyetlenegy darab sterilizált ragtapasz volt, amin a főnővér és az orvos elk ezdett vitatkozni, hogy vajon erre a sebre szabade fölhasználni - ez délután hat órakor volt , mert lehet, hogy később jön be olyan súlyos sérült, akinek sokkal nagyobb szüksége lesz ilyen sebtapaszra, de a mai napra ez az egy darab maradt. Ez az Országo s Traumatológiai Intézet. Az orvos rám néz, és szégyenkezik, és én szégyelltem leginkább magam mint országgyűlési képviselő, hogy mi sorra, ha az ellenzék nem is szavazta meg, de a kormánypárti képviselők igen azt a költségvetést, ami lehetetlenné teszi az t, hogy a kórházak megfelelő egészségügyi, gyógyászati eszközökkel rendelkezzenek még olyan helyen is, ahol kiemelten fontos gyógyászati kezelés történik. Azért említettem meg ezt a személyes és engem, családomat érintő esetet, mert valószínűleg eléggé ált alános és másokkal is előfordul. Ezek után az a költségvetési javaslat, mely az egészségügyben a dologi kiadások mindössze 10 százalékos növekedését gondolja lehetővé tenni, egészen elképesztően alacsony mértékű, és reálértékben jelentős újabb csökkenés. E zzel utalok arra, hogy 1998ban a kormány olyan bátran és szabadon kezeli az állítólagos többlet forrásokat, annak elosztását, amely mindenképpen eléggé sanda választási szándékokat és célokat tükröz. Ha továbbmegyünk, ez természetesen más ágazatoknál is n agyon is nyomon követhető. Elég, ha csak a költségvetés kiadási előirányzatait sorra vesszük. Az egyik a gazdálkodó szervezetek támogatása. A kormány restriktív gazdaságfilozófiájával nehezen összeegyeztethető az, hogy a gazdálkodó szervezetek támogatása 1 998ban az inflációt jelentős mértékben meghaladóan növekszik, 16,7 százalékkal. Ez egy 130 milliárd forintos tétel. Úgy gondolom, hogy a kormány magának mond ellent, gazdaságfilozófiájának mond ellent az, hogy a gazdálkodó szervezetek közvetlen támogatásá t fönntartja, sőt, reálértékben az erre fordított összeget jelentősen emeli. A másik ilyen tétel az agrárgazdaság ügye. Halljuk azt, hogy '98ban százféle ok is van, hogy miért kell a mezőgazdasági támogatásokat reálértékben növelni. Egyébként ez 17 százal ékos nominálnövekedést jelent. Való igaz, ha 15 százalék alatt marad az infláció, akkor itt reálértékben a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások növekednek. Kérdés, hogy ez a mérték - ami egyébként a GDP arányában mindössze 0,8 százalék - vajon elegendőe a rra, amit a mezőgazdaságra kellene tényleg fordítani. Nem elsősorban termelési költséget csökkentő támogatásokat kellene adni, nem elsősorban ésszerűtlen piaci beavatkozásokat kellene finanszíroznia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelté t.) a kormánynak ebből az összegből, hanem az életképes birtokok fejlesztésére kellene a támogatást adni a magyar mezőgazdaság hosszú távú versenyképességének megszerzése, megőrzése szempontjából. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. ) Befejezésül: a Magyar Demokrata Néppárt a költségvetés irányelveit választási jellegűnek tartja, abban olyan tételeket talál, amelyek egyértelműen erre utalnak, és ellentmond egyébként a korábbi gazdaságfilozófiájának is. Köszönöm. (Sasvári Szilárd közbe szól: Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Raskó György a hozzászólá sában hivatkozott az általam is nagyra becsült Bogár László hozzászólására, amely korábban elhangzott. Kettőjük között óriási különbség van, hogy ő megmaradt a közgazdasági elemzés talaján, és ehhez képest korrekt szakmai véleménnyel állt elő. Sajnos, Rask ó György képviselőtársunk egyértelműen politikai csúsztatásokkal, túlzásokkal, frázisokkal állt a plénum színe elé. Ha csak a legdurvábbakra gondolunk - többeknek is van mondandójuk.
