Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
2014 vagyis gyakorlatilag a családoknál fogyasztásként feltüntetett kiadások valójában társadalmi felhalmozásként foghatók föl, ugyanis a munkaerőt megfelelő színvonalon, megf elelő szakképzettséget biztosítva kell újratermelni ahhoz, hogy az ország versenyképes legyen. Ma emberfeletti áldozatvállalás mellett teszik ezt azok a családok, amelyek teszik, de az ő számuk is egyre kevesebb, és nem véletlen, hogy a költségvetési irány elvek indoklásában olvasható az a mondat, hogy hát jövőre szerencsére már 50 ezer gyermekkel kevesebb lesz, aki családi pótlékra jogosult, hát ezzel is milyen komoly megtakarítást lehet elérni. Ha ez így folytatódik tovább, akkor megint 50 ezerrel, aztán 1 00 ezerrel lesz kevesebb azon gyermekek száma, akiket az államnak családi pótlék útján finanszíroznia kell. Kérdés, hogy hova vezet ez. A magyar társadalom hosszú távú életképessége szempontjából, vajon helyese ez a gondolkozás, ez a filozófia, amit a kor mány ezen a területen napról napra, újra és újra megfogalmaz. A Magyar Demokrata Néppártnak egészen más a véleménye erről a kérdésről. Mi úgy gondoljuk, hogy az a humántőkekivonás, ami az elmúlt három évben történt - és ez folytatódik a '98. évi költsé gvetés irányelvei szerint jövőre is , megengedhetetlen bűn, és a magyar társadalom leépülését, a magyar gazdaság hosszú távú versenyképességének elvesztését jelentheti. Nem igaz az az állítás, amit egyébként a 212. oldalon a kormány indoklásában megfogalm az. Egyrészt azt mondja, hogy komparatív előnyök származnak a jól képzett olcsó munkaerőből. Ez lehet, hogy igaz - átmenetileg. Utána hozzáteszi az indoklásban az író azt, hogy a bérköltség aránya a hozzáadott értéken belül örvendetesen tovább csökkent, va gyis javult a munkaköltség alapú versenyképesség. Általában ez így szokott lenni a fejlődő országokban is. De még egyetlen fejlődő országot sem láttunk vagy látunk a valóban versenyképes államok között. Versenyképes gazdaság ott képzelhető el, nem ahol ol csó a munkaerő, hanem ahol az egységre vetített munkatermelékenység, hatékonyság megfelelően magas. Ez lehetséges nagyon magas munkaerőköltség mellett is, mert egy jól képzett, kreatív munkaerő esetleg többszörös teljesítményre képes még akkor is, hogyha e z egy jelentős, jóval magasabb munkabérköltség mellett történik. (11.50) Ha megnézzük az OECDországok erre a területre fordított kiadásait, egyértelműen látszik, hogy a munkaerőutánpótlásra, a munkaerő szakképzettségének minél magasabb színvonalra való e melésére - beleértve a családok segítését, az oktatást, a szakképzést, az átképzést és természetesen a kutatást is - sokkal nagyobb összeget fordítanak, és sokkal nagyobb arányú a bruttó nemzeti termékhez viszonyított ráfordítás ezeken a területeken. A Hor nkormány az elmúlt három évben ennek pontosan az ellenkezőjét tette, ezért lehet, hogy átmenetileg valóban látványos javuláson ment keresztül a magyar gazdaság az olcsó munkaerő révén elért versenyképességből adódóan, de az a filozófia, amit a költségveté si kiadási sorok pontosan tükröznek - miszerint a humántőke újrapótlására egyre kevesebb összeget fordítunk , mindenképpen káros, közép- és hosszú távon pedig egyértelműen hátrányos lehet a magyar társadalom, Magyarország számára. 1994ben a bruttó nemzet i termékből a családi támogatások aránya 3,3 százalék volt, ami 1997re 1,7 százalékra csökkent, 1998ban pedig 1,6 százalék lesz. A trend teljesen egyértelmű: 1995től, a Bokroscsomag bevezetése óta 2,5 százalékról csökkent 1,6 százalékra. Ha ehhez hozzá teszem azt, hogy az oktatásra és kutatásra fordított pénzek összege a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva szintén hasonló ütemben csökken, akkor ez egyértelműen alátámasztja azt a vádat - nyugodtan nevezhetem vádnak , hogy a kormány a makrogazdasági egye nsúly helyreállítása és túlzott fő célként való megfogalmazása miatt lemond Magyarország hosszú távú versenyképességének a biztosításáról. Ez a támogatási filozófia egyébként a költségvetés arányszámait nézve is egyértelműen érvényesül. 1994ben 8,5 százal ékot fordított a költségvetés ilyen célokra, 1998ban ez 5,4 százalék lesz. A Magyar Demokrata Néppárt határozottan azon a véleményen van, hogy nem a fejlődő országok és az örökké fejlődő ország státuszában maradó országok filozófiáját kell követni, és nem azokat a tanácsokat, amelyeket ezen országoknak adnak. Nekünk - lévén hogy Európához tartozunk,
