Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1939 világosan látszik, hogy a törvényjavaslat csak a meglevő szervezeteket tartja szem előtt, és figyelmen kívül hagyja az újonnan alakuló szervezeteket, ahol megállapítha tatlan, hogy milyen is lesz a tényleges bevétel. A tényleges közhasznú tevékenység bemutatását szolgálja a 21. §ban előírt, évente készítendő közhasznúsági jelentés. Az csak részletprobléma, hogy a tartalmat előíró hat pont között utolsóként szerepel a cé l szerinti tevékenység ismertetése, és ez is csak rövid tartalmi beszámolóval. Hogy ez a jelentés milyen célt szolgál, arról nem esik a törvényjavaslatban szó. Minimális elvárás lenne, hogy a jelentés az éves számviteli beszámoló mintájára legalább a törvé nyességi felügyeletet ellátó ügyészségnek is megküldessék, hogy a szervezetek az előírt értékelést mindenképpen a törvényességi felügyelet gyakorlójával is közöljék. A harmadik csoportban a közhasznú szervezetek működésével kapcsolatos problémák - mint ezt már többen megemlítették - már a fokozatokba sorolással kezdődnek. A törvényjavaslat általános indoklása a "kiemelkedően közhasznú" fokozat beiktatását azzal indokolja, hogy minimalizálódjon az eddig Magyarországon túlsúlyos állami szerepvállalás, és növe kedjen a polgárok és civil szerveződések szerepe. Ez a célkitűzés helyes - ha éppen az állami szerepvállalás csökkenése érdekében konkrét célok lennének, azon területek megjelölésével, ahol kívánatos az említett szerepvállalás. Ilyen célt azonban nem jelöl meg a törvényjavaslat, kivéve egyet, nevezetesen: az emberi és állampolgári jogok védelmét. (18.50) Nem vitatva a témakör jelentőségét, azért megkérdőjelezhető, hogy mennyiben csökkenti az ilyen közhasznú tevékenység az állami szerepvállalást. A fokozatok egyébként is formaiak, a közhasznú szervezetek támogatását és kedvezményeit vizsgálva. A kedvezmények használhatósága erősen megkérdőjelezhető, hiszen az ezeket rögzítő törvények jóval a törvényjavaslat megszületése előtt jöttek létre, a javaslat viszont rendezésüket és újragondolásukat meg sem kísérli. De teljesen szabályozatlan marad az állami támogatás rendszere is. A 16. § előírásai lényegében nem változnak a jelenlegi eljárásrendben, és semmilyen kötelezettséget, átgondoltabb célmegh atározást nem fogalmaznak meg az állami szervekkel szemben. A negyedik csoportban a közhasznú tevékenységek függetlenítését a politikától mindenképpen helyeselni lehet, de a megfogalmazások itt sem egyértelműek. Hegyi Gyula képviselőtársam utalt erre, és e gyetértek megállapításaival. A politikára vonatkozó kötelezettség, amelyet az 5. § d) pontja, illetve a 26. § d) pontja határoz meg: a közhasznú szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytathat, azaz nem végezhet pártpolitikai tevékenységet, ille tve az országgyűlési képviselőválasztáson nem állíthat jelöltet. A pártpolitikai tevékenység mibenlétét azonban a javaslat szövegében nem tisztázza. Csak a részletes indokolás 26. §ához fűzött magyarázatból tűnik ki, hogy ebbe a jogalkotó beleérti azt az esetet is, ha a közhasznú szervezet közhasznú tevékenységi körébe tartozó ügyben párttal való közös közéleti fellépésére kerül sor. Itt viszont el kellene dönteni, hogy tulajdonképpen kit is sújt a tilalom; a fenti megfogalmazásnak megfelelően a közhasznú szervet, tehát például az emberi jogi szervezetet. Nem hívhat a rendezvényre politikust, hiszen az veszélyezteti a közhasznú státuszát. De fordítva is áll: ha az adott közhasznú ügyet egy párt felkarolja, hogyan lehet bizonyítani, hogy nem közös közéleti f ellépésről van szó? Hiszen egy közhasznú szervezet lehetetlenné tételéhez elég, ha a tárgybani nyilvános rendezvényen egy párt tagjai szervezetten vesznek részt. A nem kellő megfogalmazás ezért nem a közhasznú tevékenységek értelemszerű elválasztását teszi lehetővé a politikától, hanem magában foglalja a demokrácia súlyos megsértésének lehetőségét is.
