Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
1929 törvény egészének koncepcióját, a jogalkalmazás probl émáit igenigen megnehezíti, és semmiképpen sem szerencsés helyzetet eredményez. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a minisztérium is - a saját bevallása szerint - felismerte azt a helyzetet, hogy a munkaerőpiacon egy teljesen új típusú problémahalmaz zal állunk szemben a korábbi, 345 évvel ezelőtti helyzethez képest. Ez az új helyzet alapvetően nem a munkanélküliek számában, hanem a munkanélküliség más jellegzetességeiben fogalmazható meg. Míg korábban, 345 éve drasztikusan növekvő és a munkanélkül ivé frissen váló tömegek voltak a jellemzőek, addig ma már egy igenigen megállapodott, általában már a munkanélküli létben több hónapot, évet eltöltött és oda már nemegyszer visszatért emberek tömegei figyelhetők meg, ahol is a tartós munkanélküliség óriá si mértéket ölt, és egyre többen szorulnak ki a foglalkoztatáspolitikai ellátásokból. Eközben az ellátások színvonala, reálértéke drasztikusan romlik, egyre kevesebb az a pénzösszeg, amit reálértelemben a munkanélküliek támogatásként felvehetnek. Erre a me gváltozott helyzetre - a minisztérium is elismeri - egy újfajta típusú koncepció szükséges, teljesen máshogy kell kezelni ezeket a munkanélkülieket, mint akik a munkaerőpiacról frissen kiszorulva egy drasztikus recesszió idején válnak munkanélkülivé. Ám ez az átfogó koncepció mindmáig nem született meg. Sajnálatos módon, mint ahogyan a bizottság ülésén kiderült, ez a koncepció máig sincsen készen és nem tudom, hogy a ciklus vége felé járva lehetősége és módja lesze még a parlamentnek arra, hogy átfogó reví zió alá vegye a foglalkoztatási törvényt - ami indokolt lenne , és ahelyett hogy lépésről lépésre, hónapról hónapra mindig éppen rögtönzött változtatásokat vezetnénk át a törvényen, tényleg átfogóan és hosszú távra próbálnánk meg végiggondolni a szükséges változtatásokat. Tehát nincsen a jövő évi költségvetés mögé sem téve és e mögé a törvényjavaslat mögé sem téve egy olyan foglalkoztatáspolitikai koncepció, ahol látnánk azt, hogy stratégiailag miben gondolkodik a kormányzat, és miben a munkaügyi tárca. Eg yúttal azt is látni kell - mint ahogy az egyik legutóbbi szakértői tanulmányból kiderült, és ahogyan ezt a minisztérium is elismerte a bizottságban , igazából a minisztérium a jelenlegi foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerrel nincs is felkészülve arra, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb összegű pénzt hatékonyan el tudja költeni. Amikor 1998ra beszéltünk ezen problémákról, az aktív foglalkoztatáspolitikai kiadásokról - egyúttal egyébként látni kell, hogy 1993 óta, az előző ciklus utolsó teljes éve, t ehát az AntallBoross kormány ideje óta, az aktív foglalkoztatáspolitikai pénzek reálértékben kevesebb mint felére csökkentek , azt kell látni, hogy jövőre 28,5 milliárdot tervez a kormány aktív foglalkoztatáspolitikára, és ezzel együtt, mint ahogy elmond ták, 31,5 milliárdnál többet nem is nagyon tudnának hatékonyan elkölteni. Azt gondolom, hogy itt alapvető problémák vannak. De ha a helyzet így is állna, akkor pedig - azt gondolom - az elvonásokat kellene csökkenteni. Ha a kormányzat nem tud mit tenni az aktív foglalkoztatáspolitika érdekében, akkor a munkahelyek teremtését sokkal jobban a vállalkozói szférára kellene terhelni, és a pénzügyi feltételeket is inkább otthagyni ebben a szférában. (18.00) Itt jutok el a munkaadói járulék kérdéséhez. Évről évre kezdeményezem és hangsúlyozom, hogy csökkenteni kellene az élőmunkaterheket, és itt többek között a munkaadói és munkavállalói járulékra is gondolok - a szolidaritási járulékra. A kormányzat minden évben elmondta a benyújtott módosító javaslatomra, hogy ni ncsen meg rá a fedezet, a bevételek és a kiadások nem teszik lehetővé a változtatást. Bebizonyosodott, hogy a tárca tévedett, szakmailag melléfogott, és mintegy 40 milliárdos szufficit halmozódott fel az elmúlt időszakban a most már összevont Munkaerőpiac i Alap számláján. Ezen pénznek a sorsára már többször próbáltunk rákérdezni. Ezen pénz a foglalkoztatás javítására, a munkanélküliség csökkentésére lett beszedve, és ezen pénznek a sorsa máig nem tűnik megnyugtatóan rendezettnek. A munkaadói járulékot, azt gondolom, drasztikusabban lehetne csökkenteni, és amennyiben a biztosítási rendszer - amiről remélhetőleg holnap, a költségvetés vitájánál bővebben tudok majd
