Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - FILLÓ PÁL (MSZP):
1927 ugyan, de mindenképpen összefüggnek a munkanélküliség ke zelésével, a munkanélküliek kereső tevékenységének folytatásával, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a törvényjavaslatból két, méltán figyelmet érdemlő szabályozási területet szeretnék kiemelni: a foglalkoztatási re habilitációt és a foglalkoztatás elősegítésére irányuló új támogatásokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Tisztelt Ház! Minden társadalom minősítésében szerepet játszik, hogy hogyan bánik azokkal a polgáraival, akik valamilyen - rendszerint hátrányos - ismérv alapján mások a többinél. Ezért beilleszkedésük az átlagosnál nagyobb odafigyelést, több segítséget igényel. Közéjük sorolhatók azok a megváltozott munkaképességűek is, akik nincsenek testi vagy szellemi képességeik maradéktalan birtokában, de meglévő mun kaképességüket kellő segítséggel eredményesen hasznosítani tudják a munkaerőpiacon. Áttekintve az ezzel kapcsolatban jelentkező tennivalókat, az Országgyűlés ez év júliusában határozott azokról a legfontosabb feladatokról, amelyek végrehajtása a megváltozo tt munkaképességűek és a rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításához szükséges. A határozat értelmében minden segítséget meg kell adni a foglalkoztatási rehabilitációhoz azok számára, akiknek megmaradt munkaerejükkel esél yük van érvényesülni a munkaerőpiacon. A foglalkoztatási rehabilitációhoz ki kell építeni annak speciális intézményrendszerét, a megváltozott munkaképességet kezelő aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert és a foglalkoztatást elősegítő munkaadói öszt önzőket is. Én személy szerint örvendetesnek tartom azt a gyorsaságot, amellyel a munkaügyi tárca az országgyűlési határozatra reagált, és most a foglalkoztatási törvény módosításával előkészíti a foglalkoztatási rehabilitáció legszükségesebb foglalkoztatá si feltételeit. A törvénymódosítás bevezetni javasolja a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának kötelezettségét, ennek elmulasztása esetén rehabilitációs hozzájárulás fizetését minden, 20 főnél több dolgozót foglalkoztató munkáltatóra. Mentesül a fizetési kötelezettség alól az a cég, amely a munkavállalói létszám 5 százalékát meghaladó számban foglalkoztat megváltozott munkaképességű munkavállalókat. Tisztelt Ház! Egyetértek a törvénymódosítással abban, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetésén ek kötelezettségét valamennyi munkaadóra kiterjeszti. Ezentúl a költségvetési szféra sem mentesül a fizetés alól, és úgy gondolom, hogy ez így igazságos. Megjegyzem, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint azokban az országokban, ahol kvótát a lkalmaznak, a hozzájárulás fizetésének kötelezettsége mindenütt kiterjed a költségvetési szervekre is. Bővíti a törvényjavaslat a rehabilitációs alaprész forrásait is, amikor a jelenlegi 8 ezer forint/fő rehabilitációs hozzájárulási összeget évi 11 ezer fo rintra felemeli. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a törvényjavaslat benyújtását követően az Érdekegyeztető Tanácsban létrejött a megállapodás, és ennek alapján a hozzájárulás összege várhatóan módosul, vagyis alacsonyabb lesz a törv ényjavaslat szerinti, a kötelező legkisebb munkabér automatizmusát követő mértéknél. A megállapodásra való tekintettel az 1998. évre vonatkozóan a hozzájárulás tervezettnél kisebb mértékű növelését támogatom. (17.50) Szeretném azonban felhívni ké pviselőtársaim figyelmét, hogy a sikeres foglalkoztatási rehabilitáció bővülő anyagi erőforrásokat igényel. Ezért változatlanul szükségesnek tartom a hozzájárulás mértékét automatizmusként meghatározni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a munkaadó k terhelése korlátlanul nem növelhető. Azonban úgy vélem, hogy az elsődleges társadalmi érdek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához és nem az annak elmulasztásával járó hozzájárulás fizetéséhez kötődik. A törvénymódosításból a költségvetési sz férában is csak akkor jelentkezik többletteher, ha a foglalkoztatási kötelezettségnek nem tesznek eleget.
