Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1922 ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a B érgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/4936. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4936/12. sorszámokon kapták kézhez az Országgyűlés tagjai. Megadom a sz ót Kiss Péter munkaügyi miniszter úr - helyett Héthy Lajos államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási törvény m ódosításának alapvetően két indoka van. Egyrészt a gazdaság és a társadalom működését alakító szabályok folyamatosan változnak, módosulnak, így új jogviszonyok jelennek meg - például az alkalmi munkavégzés, az őstermelői tevékenység , illetve a régiek tar talma változik. Ehhez folyamatosan hozzá kell igazítani a munkaerőpiaci támogatások szabályrendszerét is. Másrészt a gazdasági folyamatok új követelményeket támasztanak. Napjainkban ilyen gazdaságitársadalmi követelmény a megváltozott munkaképességűek fo glalkoztatási rehabilitációs rendszerének kiépítése. Hasonló követelmény az új, jelentős számú korszerű munkahelyet biztosító beruházások támogatása is. Ezek a változások azok, amelyek alapvetően megkívánják a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélkül iek ellátásáról szóló '91. évi IV. törvény módosítását. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat benyújtását megelőzően széles körű szakmai és társadalmi egyeztetést, érdekegyeztetést folytattunk. A módosítás koncepcióját, majd a normaszöveget többször megtárgyalta a Munkaerőpiaci Alap irányító testülete és az Érdekegyeztető Tanács. Ezeknek a konzultációknak a során számos kérdés sorsa eldőlt, és a benyújtott törvényjavaslat szövege a szociális partnerek javaslatait, észrevételeit is tartalmazza. Az egyeztetések a törvényjavaslat benyújtását követően is folytatódtak, elsősorban a munkaadók és a munkavállalók jövedelempozícióit erősen befolyásoló kérdésekben. Ismeretes a tisztelt Ház előtt, hogy október 10én és 15én ülést tartott az Érdekegyeztető Tanács, és az Érd ekegyeztető Tanács egy igen jelentős csomagban állapodott meg, amely megállapodás kiterjed a jövő évi béralakulásra, a minimálbérre, a költségvetés egyes kérdéseire, adótörvények egyes kérdéseire, járulékokra. Ez a megállapodás érinti a benyújtott törvényj avaslatot is, mégpedig több ponton. Így a megállapodásnak megfelelően a csődtörvényben meghatározott gazdálkodó szervezetek munkaadóijárulékfizetésének összege '98. április 1je helyett már február 1jétől mérséklődik 0,3 százalékkal. Ez a 0,3 százalék kö znyelven és közérthetően a bérgaranciahozzájárulás. Továbbá valamennyi munkaadó esetében a munkaadóijárulékfizetés összege további 0,2 százalékkal csökken 1998. július 1jétől. Ez azt jelenti, hogy minden, a foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozó mu nkaadó egységesen 4 százalék munkaadói járulékot fizet majd a jövő év közepétől kezdődően. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a megállapodás a munkaadók régi jogos igényét elégíti ki, hiszen egy kezdeti lépés abban az irányban, hogy a béreket terhelő költségek, jár ulékok csökkenjenek. Ez egyébként a Munkaerőpiaci Alapot a szufficit csökkentésének vonatkozásában érinti. Ugyancsak ebben a megállapodásban jutottunk egyetértésre abban, hogy a munkaadók rehabilitációs hozzájárulásának összege 1998ban 11 ezer forint les z. Az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásokat, amelyeket a benyújtott törvényjavaslat nyilvánvalóan még nem tartalmazhat, módosító indítványokkal kívánjuk érvényesíteni. (17.20) Tisztelt Országgyűlés! Minden fejlett tá rsadalomban alapvető jelentősége van annak, hogy milyen lehetőséget és segítséget tud adni a megváltozott munkaképességűek társadalmi
