Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1923 beilleszkedéséhez, munkaerőpiacon tartásához. Az esélyegyenlőség biztosítása európai csatlakozásunk kulcskérdése is. A fo glalkoztatási rehabilitáció sikere az általános gazdaságpolitikai és munkaerőpiaci feltételeken túl nagymértékben a munkáltatói érdekeltség erősségén, hatásosságán múlik. A támogatások csak megfelelő munkahelykínálat esetén vezethetnek eredményre. A látha tó és várható gazdasági folyamatok biztatóak. E törvénynek pedig az a feladata, hogy járuljon hozzá az érdekeltség javításához, a szervezeti feltételek kiépítéséhez. Abból indulunk ki, hogy a megváltozott munkaképességűek számára meg kell adni a segítséget ahhoz, hogy a megmaradt munkaképességüket fejlesszék, és hogy azt jó eséllyel tudják hasznosítani a munkaerőpiacon. Ezért pozitív diszkriminációval - ne féljünk kimondani ezt a szót - kell segíteni elhelyezkedésüket, álláskeresésüket, képzésüket, átképzés üket. A törvénymódosítás ennek megfelelően tartalmazza az aktív eszközök speciális szabályainak kialakítására, a rehabilitációs alaprész forrásainak bővítésére, valamint a szervezeti munkamegosztás kérdéseire vonatkozó szabályokat. A megváltozott munkaképe sségűek előnyben részesítését a jelenlegi jogszabályok is kifejezik, hiszen minden munkáltatónak - amelynél a foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja - az állások öt százalékában megváltozott munkaképességűeket kell alkalmaznia mind a vállalkozási s zférában, mind a költségvetési szférában. Ha ezt elmulasztja, akkor rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, amelynek mértéke meg sem közelíti a megváltozott munkaképességű foglalkoztatásával járó esetleges többletköltségeket. Ezért úgy gondoljuk, felté tlenül indokolt a terhek közelítése, mégpedig azért, hogy a munkáltatónak inkább legyen érdeke a foglalkoztatás, mint a hozzájárulás kifizetése. Ennek az elvnek megfelelően a rehabilitációs hozzájárulás összege a mai 8 ezer forintról 11 ezerre emelkedik. E nnek alapján 1998ban a foglalkoztatási kötelezettséget nem teljesítő munkáltató éves szinten annyiszor 11 ezer forintot fizet, amennyi megváltozott munkaképességű munkavállaló a kötelező foglalkoztatási létszámából hiányzik. A foglalkoztatási kötelezettsé g eddig is kiterjedt az egész gazdaságra, de rehabilitációs hozzájárulást csak a vállalkozási szféra munkaadói fizettek. Ez a megkülönböztetés - úgy gondoltuk - nem indokolt, hiszen a költségvetési szervezetek, intézmények számos munkakörét a megváltozott munkaképességűek ugyanolyan jól elláthatják, mint akármelyik társuk. Ezért az eltérő kezelés megszüntetésére teszünk javaslatot. A foglalkoztatási rehabilitáció jogi, orvosi, pénzügyi feltételeinek megteremtése több tárca koordinált együttműködését igényli . Ezért szükséges a Munkaügyi Minisztérium jogkörének kiszélesítése a foglalkoztatási rehabilitáció irányításával és a kérdéskörrel kapcsolatos tárcaközi koordinációval járó feladatokkal. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a rehabilitációs hozzájárulá s mértékének felemelésére nem pénzügyi megfontolásokból tettünk javaslatot. Ezt alátámasztja az is, hogy a hozzájárulás megemelésével együtt - a korábban felsorolt intézkedések összhatásaként - a gazdálkodó szervezetek terhei csökkennek. A rehabilitációs h ozzájárulás fizetése a költségvetési szervek esetében sem okoz jelentős többletkiadást, különösen azért, mert feltételezzük, hogy teljesítik a foglalkoztatási kötelezettségüket. Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitikának új kihívásokkal kell szembenéznie. T ámogatnia kell a megindult gazdasági növekedést, amelynek foglalkoztatási hatása akkor lesz érzékelhető, ha meghaladja az évi három százalékot. Ehhez kívánunk hozzájárulni a korszerű termékek előállítását szolgáló jelentősebb létszámú, új munkahelyet létre hozó beruházások munkaerőpiaci támogatásával, amire a foglalkoztatási törvény jelenlegi módosítása teremtene intézményes lehetőséget. E támogatás hatása persze akkor lesz igazán jelentős, ha az több tárca pénzügyi lehetőségeire épül, többféle szakmai szem pontot elégít ki.
