Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
1873 szegények nem is szoktak bele. Ennek természete s, de inkább természetellenes követelménye, hogy idős emberek támasz nélkül maradnak, nincs sok foganatja a régi igazságnak, amely szerint minden társadalom tükre, ahogyan öregjeivel bánik. Szólni kívánok arról a sajátos, semmiképpen sem kívánt tényről, ho gy hazánk szomorú statisztikával tündököl a családállandóság terén. A válások és a szülők, magatartászavarok miatt szétzüllött családok, a lelkileg sérült gyermekek viszonyában - sportnyelven szólva - Európában döntősök lettünk. Az újjászületni kívánó magy ar család csak akkor fog nyerni e családközpontú politikából, ha a szülők mint az élet forrásai úgynevezett egybevágó személyiségek, nem piszkolják el öntörvényű szabadossággal érzelmi értékeiket, tiszteletben, melegségben nevelik fel életre hívott gyermek eiket, akik a maguk során majdan ezt szintén továbbadják. Így a gyerekek alapot kapnak a nagybetűs Életre. Az európai zsidókeresztény kultúrkör a családot szentséggé emelte. Ez azt jelenti, hogy csak egyféle viselkedés lehet nemzetünk számára fontos, amel y a család, az élet és a nemzet főbb érdekeivel, értékeivel azonos. Elöljáróink jó példája pedig nélkülözhetetlen. Ha ezt az értékítéletet vesszük alapul, mi föltétlenül konzervatív párt vagyunk. Igen, a magyar föld minden családját meg kívánjuk tartani a jövő számára, bármilyen nyelven is kötődik sorsához. Térségünk népmozgalmi mutatói hűen tükrözik az országos helyzetet. Nagy igyekezetű orvos- és nővérgárdánk - szerény technikai felszereltség birtokában - kilátástalan harcot vív oly méretű szegénységgel s zemben, mint ami betegeinket sújtja. Kérdően kell panaszkodnunk és reménykednünk, hogy egy magyar vidékkel többet törődő kormány fordítsa már fejét a vidék felé is. Vegye számba elsődleges fontosságképpen azokat a vidékeket is, ahol nagyon nagy az elmarado ttság! A nemzetközi kapcsolatlehetőség, a mezőgazdasági feldolgozóipar lehetősége felkelthetné a tőke figyelmét. Az elmaradott vidék polgárosodni, előző gyümölcseitől önerőből megszabadulni nem tud. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szó zatunk is himnusz. Megérdemli, hisz tartalma éppen olyan drámai erővel fejezi ki és figyelmeztet a magyar sors buktatóira, mint a nagy "H" betűs Himnuszunk: "Itt élned, halnod kell." Főt hajtunk a halál előtt, de nagy üzenete Kölcseynek az "élned kell." Ak i már nézett szorongva távozó koporsó után, érezhette, hogy gyors számvetést végez saját sorsával is, miközben önkéntelenül szavaz az életre. A Független Kisgazdapárt "az élet él, és élni akar" üzenettel az érdmindszenti zseni, Ady Endre ősi vértől duzzadó gondolatával hívja a magyarokat és a nem magyarokat, hogy álljt kiáltsunk a nemzet további pusztulásának. Tisztelt Képviselőtársaim! Kívánjunk bort egymásnak, mivel az vidámítást teremt! Kívánjunk búzát egymásnak és mindenkinek, aki vetni akar a "Hass, al koss, gyarapíts" szellemében kívánjunk békességet egymásnak és minden honfitársunknak, jó célért, nemes ellenfelekként és nem ellenségekként! Higgyük, hogy céljaink a legjobbak, az Istenbe vetett hittel, a haza szeretetével, a család éltető melegével, amel y a jövő záloga, lesznek a legeredményesebbek céljaink! Mindaddig, amíg a családot nem helyezzük az őt megillető helyére, és tudatosan nem biztosítjuk a megélhetést, addig felesleges és értelmetlen minden másról beszélni. Kérem, vegyük ezt fontolóra! Köszö nöm figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csizmár Gábor úrnak, Magyar Szocialista Párt szólásra készül Dobos Krisztina, Magyar Demokrata Fórum. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szó t. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapon egyetlen szempontból szeretnék a családpolitikával foglalkozni. Nevezetesen abból a szempontból, hogy a kormány és az Országgyűlés milyen viszonyban áll a gyerekekkel, a fiatalokkal, ennek ka pcsán mennyire figyel arra, hogy az ifjú generáció számára a legjobb fejlődési körülményt a család tudja biztosítani. Célszerű szembenéznünk tehát azzal, hogy hol is tartunk.
