Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ):
1870 problémái elsősorban abból fakadnak, hogy a korábban kereső tevékenységet folytatók egy része munkanélkülivé vált, illetve a pályakezdők el sem tudtak helyezkedni. A folyamat jellemzésére néhány adat: míg 1990 elején a teljes népesség fele végzett k ereső tevékenységet, '96 elején alig 37 százaléka. (12.20) Ez azt jelenti, hogy egy foglalkoztatottnak a korábbi egy helyett mára majdnem két olyan embert kell eltartania, aki nincs foglalkoztatva. Ezt részben az idézte elő, hogy '90 és '96 között 1 millió 200 ezerről csaknem 2 millióra nőtt a munkaképes korú, gazdaságilag nem aktívak száma. Ezen belül meghaladja a 400 ezret a rokkantnyugdíjasok száma, míg 670 ezer körül van az úgynevezett háztartásbeliek száma. Nem elégséges tehát csak a nyilvántartott mun kanélküliek számáról, esetleges minimális csökkenéséről beszélni, hiszen a családok helyzetét nemcsak az érinti kedvezőtlenül, hogy a munkaképes korú családtag munkabér helyett munkanélkülitámogatásban részesül, hanem az is, ha idő előtt rokkantnyugdíjazá sra kényszerül valaki; de még inkább az, ha sem rokkantnyugdíjra, sem munkanélküliellátásra nem jogosult, és így nincs is regisztrálva a munkanélkülikirendeltségeken. Nincs most idő annak további részletezésére, hogy miért nem megnyugtató önmagában a mun kanélküliek számának jelenlegi csökkenése a családok helyzetének javításában. Azt gondolom, a tények valóságos ismerete alapján megállapítható: a meglevőkön kívül más eszközök is szükségesek ahhoz, hogy a foglalkoztatottság bővüljön. Nem tartható ugyanis h osszabb távon a gazdaságilag nem aktívak ilyen magas aránya a munkaképes korú népességen belül, és ezt nem képes kompenzálni a szociális segélyek, járadékok, illetve a családi pótlék összegének szinte erőn felüli növelése sem, bár nem vitatott, hogy ezek f ontos eszközök a családok anyagi gondjainak mérséklésében. A kormányzati gazdaságpolitika az exportképes vállalkozások versenyképességének a javítására összpontosít, ami szükséges, de foglalkoztatási szempontból elégtelen lépés. Viszonylag kevés munkahelybővítési lehetőséget teremt, és ráadásul nem jelent megoldást az alulképzett, tartósan munkanélküliek, de a tapasztalatlan és szakképzetlen pályakezdők jó részének sem. Szükség van tehát a munkaerőpiac bővítésére olyan nonprofit szervezetek létrejöttének t ámogatásával, amelyek a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjait bevonnák a szervezett munka világába, és nemcsak átmeneti időre, ezt hangsúlyoznám. Erre különösen a kistelepüléseken lenne nagy szükség. Ezt a megoldást szorgalmazza ma már jó néhány elmé leti és gyakorlati szakember, jómagam is, de hangsúlyoznám azt is: nem vagyunk még elegen. A munkahelyteremtésnek ez a módja oly módon segítene a családokon, hogy bővülne a keresők száma, másrészt ezek a helyi foglalkoztatási kezdeményezések olyan szolgált atások, hasznos tevékenységek ellátására irányulnának, amelyeket a különböző jövedelmű családok eltérő mértékben ugyan, de igényelnének. Fontos szempont lenne azonban az alacsony ár, hogy ezek a szolgáltatások minél több család által megfizethetők legyenek . Ez persze különféle kedvezmények nyújtását feltételezi, például adó- és tbjárulék csökkentését, vagy lehetne más megoldásokat is sorolni, de a működés megvalósításához állami segítség is szükségeltetne. A ráfordítások viszont garantáltan megtérülnének. A fő rendező elv: a munkanélküliség helyett a foglalkoztatást kell támogatni, és fő forrása lehetne a munkanélküliek passzív ellátásának és a szociális ellátásnak egy része. Hogy milyen tevékenységekről van szó, az attól függ, milyen egy adott terület szol gáltatási struktúrája, mi jellemzi a lakosság életmódját, szükségleteit: például személyi szolgáltatások terén otthoni segítség idős, beteg és fogyatékos embereknek; háztartási alkalmazotti munkák, gyermekfelügyelet, korrepetálás, gyermekek, idős emberek, fogyatékosok kísérése, lakóházak őrzése, gondozása, bevásárlás, ebédszállítás vagy a környezet gondozása, hulladékgyűjtés, környezetvédelem és még sorolhatnám. Mindnyájunknak ismerősek ezek a feladatok, ennek ellenére nem sikerült eleget lépnünk e téren. E zek a szolgáltatások egyfelől jobb életfeltételeket kínálnának a családoknak, természetesen az
