Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
1859 kocs it" időszak , aztán újra halasztották a víkendház miatt. Tehát kialakult egy olyan fogyasztói szemlélet, amely átmenetileg beáldozta a gyereket, illetve a családot. Azt hittük, hogy ez átmeneti lesz, és majd ha a gazdaság nekilódul, akkor a népesség vagy a társadalom pótolni tudja ezt a hiányt, az emberi deficitet. Csak sajnos az történt, hogy ez a fogyasztási szemlélet önjáróvá, önmagát felpörgetővé vált, és mára egy igen jelentős presztízsfogyasztás mellett senki számára nem igazán fontos az, hogy a csal ádot, illetve a gyereket ugyanolyan értéknek tekintse, mint mondjuk egy telepjárót vagy egy luxuslakást - már aki teheti , illetve a másik réteg, a 25 százalék szegény viszont azért nem engedheti meg magának vagy nagyon felelőtlennek, meggondolatlannak ke ll lenni, mert egyszerűen nem telik rá. Tehát ez az öncélú, önérdekű, csak önmagával törődő ideológia és szemlélet igenis ideologikus kérdés, és ez a szemlélet nagyobb és nehezebben leküzdhető bajokat jelent, mint a gazdasági, az anyagi, az adózási vagy a családipótlékbeli gondjaink. Tehát a közgondolkozás, az, hogy a családban megnyilvánuló szeretet egyúttal az öröm forrása a külsődleges fogyasztás helyett, hogy belülről vezérelt emberként ezeknek az értékeknek tudjak örülni, ez az igazi kihívás a követke ző évszázad magyar és európai társadalmának. Mert az engem nem vigasztal, hogy a németek ugyanezzel kínlódnak, csöppet sem vigasztal. Az emberiség, mármint a nyugati, a fehér ember kínlódik ezzel a kérdéssel. Valahogy eltévelyedtünk, valahol kívül keressük a boldogságot és nem önmagunkban, nem annak örvendünk, hogy szeretetet tudok adni, és ez az öröm forrása, hanem megpróbálom valamilyen más módon megteremteni az örömeimet. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, ahhoz kellene tényleg egy olyan komplex csalá dpolitika, amely nemcsak ismét a pénzzel foglalkozik, nem ismét a javakkal, hanem a neveléstől kezdve a közgondolkozás átalakításáig az értékek felmutatásáig rá kellene arra ébreszteni az emberiséget, hogy sem a kollektív célok, a kollektivizmus céljai, a nagy célok, a nagy internacionalista célok, sem az egyén önérvényesítése és atomként egyéni szabadsága mint cél nem jelent önmagában megoldást. Valahol a kettő között, a más iránti felelősség, a szeretet és az egymással való szolidaritás tudná csak kihúzni a világot abból a csávából, amibe sajnos - véleményem szerint legalábbis - egyre inkább elmerülni látszik. Magyarországon ezt a problémát különösen fontossá teszi, ha arra gondolunk, hogy ugye szocialista ember nélkül nem lehetett szocializmust csinálni, akkor azt is be kell látnunk, hogy polgár nélkül nem lehet polgári társadalmat csinálni. Márpedig a polgár nem egyszerűen tulajdonos, termelő és fogyasztó, a polgár beruházó, tőkefelhalmozó, és csak a jövőben gondolkozó ember, tulajdonos, termelő tud polgá rrá válni, a jövőbe csak a családban és a családja érdekében munkálkodó polgár hajlandó beruházni. Márpedig ha nem ruházunk be a jövőbe, ha nem tekintjük át céljainkat, akkor soha nem lesz polgárság, mert ahogy a gyerek nélküli család nem család, az egészs éges család nélküli nemzet nem egészséges nemzet, úgy alapvető sorskérdése - most beszéljünk magunkról - ennek az országnak, de ha majd Európában leszünk, akkor az egész Európai Közösség nevében mondhatom, Európának is, hogy a családot és a mássággal, a má sikkal való törődést és az ebből eredő örömet tegyük életünk céljává. (11.30) Ehhez kérném a nagyon hosszú és elmélyedt gondolkodást képviselőtársaimtól, és egy kicsit próbáljunk túlemelkedni az évi költségvetés és évi adók szintjén. Köszönöm szépen. (Taps .) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Pusztai Erzsébet képviselő asszony, Magyar Demokrata Néppárt. Megadom a szót Lamperth Mónikának. DR. LAMPE RTH MÓNIKA (MSZP) :
