Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
1860 Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kis Gyula képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan ő ezt korábban hallotta a Házban. Szeretném valamennyiük figyelmét fölhívni Kökény Mihály miniszter úr uto lsó gondolatára, amelyet vitaindító beszédének utolsó gondolataként mondott el, hogy legalább olyan nagy hiba lenne túlértékelni az elért eredményeket, mint azt mondani, hogy az elmúlt időszakban semmi nem történt családpolitika terén. Én a családpolitikán ak egy olyan szelvényéről szeretnék beszélni, amelyik nem olyan régóta jelent meg kormányzati és önkormányzati tevékenységként, de megítélésem szerint nagyon fontos; és nem fogom elhallgatni az intézményrendszer és a működés problémáit sem, és arról is sze retnék majd röviden beszélni, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy ez hatékonyabb legyen, hogy jobban segítse a családokat. Ez pedig a családgondozói tevékenység, a családsegítő szolgálatok tevékenysége, amely 1985ben egy kísérlet formájaként jele nt meg a településeken, amikor is a szakemberek már régóta mondták, hogy a gyermekeket segítő rendszerek, a gyermekvédelem intézményes rendszere, az időseket, a nyugdíjasokat segítő intézményes rendszer mellett ki kellene alakítani egy olyan ellátórendszer t, amelyben benne van az aktív életkorú lakosság is, és amelyben komplex módon benne van a családok segítésének lehetősége. Az 198590 közötti időszakban több településen hoztak létre családsegítő központokat, majd 1990től, amikor ez az önkormányzati rend szer kialakulásakor már önkormányzati feladattá vált, ugyancsak több településen létrehozták ezeket a szolgálatokat. 198996 között 130140 ilyen családsegítő központot, családsegítő szolgálatot hoztak létre a településeken. Minőségileg is változást hozott , amikor ez év elején az új szociális törvény alapján a kormányzat, a népjóléti tárca pályázatot hirdetett arra, hogy a családsegítő központok, a családsegítő tevékenység kialakítására pályázhattak az önkormányzatok, és ez év tavaszán mintegy 70, majd ez é v őszén mintegy 50 pályázatot bíráltak el, tehát ismét 120 településen biztosított a lehetőség arra, hogy létrehozzák ezt az intézményt. Mondhatom azt, hogy most fél év alatt majdnem megduplázódott ezen intézmények száma. Mivel is foglalkoznak ezek a csalá dsegítő központok? Gyakorlatilag mindennel, ami a bajba jutott családok számára segítséget nyújthat. Mondhatom ezt annál is inkább, mert néhány hónappal ezelőtt a választókerületemben, Kaposvárott elmentem a családsegítő központba, és végigbeszéltük, hogy mi az a tevékenység, amivel foglalkoznak, melyek azok a családok, akik megkereshetik őket mentális és egyéb problémáikkal. Azt mondta nekem a családsegítő központ vezetője, hogy az ő munkájuk fókuszában gyakorlatilag az áll, hogy ha egy család úgy érzi, ho gy bajban van, akkor bármilyen megoldás irányába el tudják őt mozdítani, segítsenek megtalálni a megoldást arra, ha valahol tartósan beteg a nagymama, és nem tudja a család, hogy hogyan gondozza, hogyan ápolja, ha a gyerekekkel probléma van. De még egészen odáig is elmentek, hogy nagyon sok családsegítő központ a hajléktalanok problémájával is foglalkozik, pedig nem biztos, hogy ez az ő dolguk lenne. Azért tehetik ezt meg, mert az az alapfilozófiájuk, hogy közel kell menni a polgárokhoz, el kell menni a lak ótelepekre, el kell menni a családokhoz, hogy észleljék, hogy melyek azok a problémák, amelyek megoldásában segítséget tudnak nyújtani. Amikor az előbb arról beszéltem, hogy az elmúlt fél évben ezeknek az intézményeknek a száma majdnem megduplázódott, akko r ezt természetesen jó eredményként értékeljük, és jelzi a kormánynak azt az erőfeszítését, amit ezen a területen meg kíván tenni. De mégsem mondhatjuk azt, hogy elégedettek vagyunk - sem számszerűen, sem pedig struktúrájában - ezzel az ellátórendszerrel, hiszen nem fedi le az ország egész területét ez az ellátórendszer, vannak strukturális problémák, és a miniszter úr is jelezte azt, hogy bizony, ma még nem megoldott az, hogy a kistelepüléseken, azokon a településeken, ahol nem lehet ilyen intézményt gazda ságosan működtetni, ott mit lehet tenni. Hiszen ott is van számos olyan család, ahol bizony nagyon rászorulnának erre a segítségre. Az önkormányzatokat és a kormányunkat is szeretném arra biztatni, hogy a forrásszabályozásban, a finanszírozásban olyan tech nikákat próbáljunk meg alkalmazni, ami arra
