Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1857 A népességfogyás másik oka az alacsony születésszám. Amióta Magyarországon statisztika van, nem volt oly kevés élveszülés, mint tavaly: 115 ezer élveszülésre ugyanakkor 75 ezer abortusz jutott már, ami igen egészségtelen aránynak tűnik. A házasságkötések gyakorisága 1960tól '95ig ezer férfira számítva 62 házasságról '95re 33 házasságra csökkent, tehát majdnem felére esett vissza. Ezer nőlakosra 54 százalékról 25 százalékra, tehát több mint felére esett vissza. A válások gyakorisága ezer házasságra 6,5ről 10,5re emelkedett. Magyarul: 15 éve több házasság szűnik meg válás, illetve megözvegyülés következtében, mint ahányat kötnek. Tehát a házasságok száma, az érvényes házasságok száma fogy. Az egyfős csonka család 19 százalékról 23 százalékra nőtt az összes családok között. A családon kívül születettek száma - mint hallottuk - 25 százalék. Ha tehát a családon kívül és a csonka családban f elnövekvő gyerekek száma fele a 115 ezer gyereknek, akkor minden ideológia nélkül, én nem állítom azt, hogy kívánatos az egyedül élő nő, mert szabadságát kiteljesítheti, azt sem állítom, hogy a házasság valamiféle magasztosabb értéket képvisel, csak egysze rűen orvosként, biológusként azt kell mondjam, hogy a gyerek felnevelésének legalkalmasabb területe a család. Tehát a komplett család, ahol apa is van, anya is van, mert a gyerek mint felnőttkövető, a személyiség kialakulása során modelleket követ. Egyszer űen a célszerűség diktálja, hogy valami módon mégiscsak preferáljuk a teljes családot - és lehetőleg éppen azért, hogy ne csökkenjen a leendő munkaerő száma , a teljes és önmagát reprodukálni képes családot, ami bizony nem egygyerekes, egykés családot jel ent. Hiába fogjuk mi a bölcsődék normatív támogatását emelni, nem a jó megoldás véleményem szerint, illetve a szociálpszichológusok egybehangzó véleménye szerint. Ahol igen sok pénzt tudtak bölcsődékre fordítani, például a kibuc bölcsődékre, ahol közösen n evelték, fantasztikus jó nevelési körülmények között a gyerekeket - három gyerekre jutott egy szakképzett pedagógus, oktató, védőnő, nevelő, nem tudom, minek hívjam , és mégis kiderült, hogy az ezekben az intézetekben kiscsoportokban felnövekvő felnőttek között kétszer annyi a deviancia, az alkoholizmus, a kábítószerélvezés, kétszer annyi félresiklott életpálya alakul ki. Miért? Azért, mert alaptétel, hogy az élet első három évében alakul ki az ember alapvető reakciója a világra, akkor tanulja meg, hogy n eki mi jó, mi rossz, mi a kellemes, mi a kellemetlen. Az érzelmi életében akkor társulnak a benyomásaihoz, az információkhoz azok az alapvető döntések, hogy kívánja vagy nem kívánja. Ez hároméves korra befejeződik! Kérem, attól kezdve már csak okosodunk - már aki , többet tudunk, de érzelmi reakcióink alapvetően már nem fognak megváltozni. Én például nem szeretem az édes ízt, mert anyám súlyos diabétesze miatt nem tartottunk otthon cukrot, tehát én kisgyerekkoromban, csecsemőkorom óta nem ettem édességet, s nekem az édesség most sem ízlik. Én szeretem viszont a paprikát, mert véletlenül egyszer beleeresztették a tejbegrízembe a paprikát, és attól kezdve csak paprikás tejbegrízt voltam hajlandó enni. (Derültség.) Így nőttem fel. Higgyék el tehát, hogy alapve tően az ember hároméves koráig tanulja meg a világ dolgaira való reagálást! Ezért a teljes családban, ahol a későbbiekben az apaszerepre, anyaszerepre fel lehet készülni, a teljes családban felnövekvés nem egyszerűen valami konzervatív érték és ezért támog atjuk, hanem a teljes értékű emberré válás, az emberi lét teljességének az igazi alapja. Azonkívül a család, hogyha gyerektelen, akkor az tulajdonképpen nem család, hanem legfeljebb egy szexuálisgazdasági kft. Azért kft., mert annyira korlátlan felelősség ű, hogy a válások száma ily nagyra tudott emelkedni. Tehát végül is a család azonkívül, hogy valamitől az emberiség életében azért létrejött, és van gazdasági szerepe is - én nem tagadom Marx elemzését a család kialakulásáról , de nem ez az elsődleges sze rep. Az elsődleges szerepe a következő generációk felnevelése, és ez bizony valóban azt jelenti, hogy szeretetben és egymás megbecsülésében kellene élni. Látjuk, nem így van, a családok száma csökken. A család szerepe, a modell szerepe csökken, ennek követ keztében a számuk is csökken, a gyerekek száma is csökken. Hát azért ezt mégiscsak be kell látni, hogy ez így nem jó! Nem jó, nem egészséges. Egy ilyen társadalom nem lehet igazán
