Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1856 Számomra az sem nyugtalanító, és megfelelőnek tartom: 4 millió lakásból 80 százalék komfortos és összkomfortos, és csak 15 százalék komfort né lküli. Gépkocsi a háztartások egyharmadában van, és földtulajdon - ami nekem érdekes volt - a háztartások 46 százalékában található. De az is fontos, hogy hogyan alakultak és alakulnak a lakossági jövedelmek. Valóban súlyos a helyzet, hiszen az elmúlt hathét évben a bérből és fizetésből élők megkeresett javai kevesebbet érnek, mint annak előtte, de elindult egy olyan folyamat, hogy ennek az értékcsökkenésnek a hatásai és százalékos arányai is egyre szűkülnek. Jó tudni azt is, hogy folyamatosan csökken a lakossági hitelállomány, 17 százalékkal, és egészen kiemelkedően érdekesek a megtakarítási adatok: 1990ben 250 milliárd forint volt, '94ben nem érte el az 1000 milliárdot, és '97re ez a szám már 3000 milliárd f orint fölött van. De számomra a legfőbb következtetés mindezekből mégis az, hogy óriási az igény a társadalmi jövedelmekre és juttatásokra, ugyanakkor arra is óriási az igény, hogy a közterhek és az adók csökkenjenek. Aki ma a kor kihívásaira keres választ , annak erre kell választ találnia. Mit mondjak, nem egy egyszerű feladvány, ám mégis ez a feladat, ezt tudomásul kell venni. Meggyőződésem, hogy ennek a sokismeretlenes egyenletnek a megoldása felé jó úton indult el ez a kormánykoalíció, amelynek bizonysá gául szolgálnak, bízom benne, az előzőekben felvázolt társadalmi folyamatok. A magam részéről, kedves képviselőtársaim, nem bánom, hogy sor került erre a mai vitanapra, mert legalább módom nyílt arra, hogy mindezeket elmondhassam önöknek. Köszönöm, hogy me ghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Szólásra következik Kis Gyula képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi majd Lamperth Mónika, a Magyar Szocialista Pá rt képviseletében. Megadom a szót Kis Gyula József képviselő úrnak. (11.10) DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szabad György képviselőtársunk történészként már utalt arra, hogy a mai vita tulajdonképpen a jövőnkről szól, s h a tetszik, akkor a jövőnk értelméről szól. Ha a történészek megpróbálják egy adott korszak teljesítményét megítélni, azt megítélni, hogy egy fejlődő társadalmat vagy egy hanyatló társadalmat tudtake produkálni, akkor a gazdasági mutatók alakulásán kívül l egalább ilyen súllyal veszik figyelembe a népességszám alakulását, születéshalálozás egymáshoz való viszonyát, hiszen ez a legáltalánosabb mutatója egy társadalom életképességének vagy életképtelenségének. Ha mélyebben elemzik egy társadalom fejlődését mo zgató erőket, akkor már az adórendszer az a Szent István, Szent László óta minden általános iskolai történelemkönyvben rendről rendre vizsgált terület, amely azzal foglalkozik, hogy mennyire igazságosan próbálta az adott társadalom a gazdasági és a demográ fiai viszonyok közepette előállított javait felhasználni. Nos, én azt hiszem, hogy az elmúlt 4050 évben ez az ország - a történészek mindhárom szempontú vizsgálata alapján - nem történelmünk fényes korszakaként fog megjelenni egészen napjainkig, és remélj ük, hogy holnapra, holnaputánra, egy generáció múlva ez a kép megváltozik. Nem akarom elvenni a kedvét senkinek a szüléstől, illetve attól, hogy gyereket vállaljon, ez úgyse sikerülne, de azért, hogy a helyzet nem annyira rózsás, mint Lukovics Évától hallo ttuk az előbb, ahhoz néhány, szintén összefoglaló adatot kéne mondani. Ugye, az egyik a népességszám alakulásának kérdése. Ez két összetevőtől függ: hányan születünk, és hányan, hány éves korunkban halunk meg. Most a halandósági mutatók terén a világban a 92. helyen állunk, és ha az ENSZ államait végiggondoljuk, a 92. hely azért bizony valahol Afrika közepén helyezkedik el.
