Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
1846 Tibor képviselőtársam ut alt, hiszen a szegénységnek valóban gyermek- és női arca van; de azt is hozzátehetnénk, hogy a szegénység arca sajnos nem fiatal, hiszen a gyermekek mellett az idős embereket is fenyegeti a szegénység újfajta ijesztő árnyéka. És végül hozzá kell tennem: az t hiszem, Pusztai Erzsébet igazolhatja, hogy magam is olvasom a háztartásipanelvizsgálatokat. Halmozottan, kumuláltan jelenik meg a szegénység a cigányság körében. Nem szégyen külön beszélni az etnikai szegénységről, hiszen a képzetlenek, a munkanélküliek és a nagyon sok gyermeket nevelők többsége ma a cigány családokból kerül ki. Ebben az újfajta világban természetes, hogy átalakul a család funkciója és ezen belül átalakulnak a férfi és női szerepek, hiszen miközben - még egyszer megerősítem - másfél mill ió ember szorult ki a munkaerőpiacról, hosszú időn keresztül a munkanélküli nők számaránya kisebb volt, mint a munkanélküli férfiaké. Ennek az okairól más körülmények között érdemes újra beszélni. A női foglalkoztatás azonban sokkal nagyobb mértékben csökk ent, mint a férfiak foglalkoztatása. A munkanélküliség rátája, a munkanélküliség százalékos aránya folyamatosan csökken. Növekvőben van viszont egy másik szám, amelyik a szociális gondoskodás szerepét értékeli fel: ez a másik szám az úgynevezett függőségi ráta, az eltartottak és a foglalkoztatottak aránya. Tudjuk, hogy az elmúlt időszakban viszonylag könnyen lehetett nyugdíjassá válni; tudjuk, hogy kényszerből vagy szabadon választva a nők egyre nagyobb arányban választották az otthon maradást; nőtt a házta rtásban dolgozó nők számaránya, és a 1574 éves nők körében - a statisztika őket tekinti aktív korúaknak - az aktív keresők aránya 24 százalékkal csökkent. Természetesen van az eltartottak aránynövekedésének egy örvendetes sávja is: az, hogy nő az oktatásb an hosszú időn át részt vevő fiatalok száma; és azok a fiatalok, akik meghosszabbított középfokú képzésben vagy felsőfokú oktatásban vesznek részt, jobb eséllyel, később kerülnek ki a munkaerőpiacra, és nem a munkanélküliek számát növelik. Mindez a nők és a család szempontjából azt jelenti, hogy a családok belső tehermegosztása - ismét a nők rovására - egyenlőtlenné válik, és ez az egyenlőtlen tehermegosztás is nehezíti a nők visszatérését a munkaerőpiacra. Természetesen a diagnózis után azt kell mondjam, hogy a terápia lehetséges eszközeit mindannyian ismerjük. Nem hiszem, Selmeczi Gabriella komolyan gondolhatja, hogy a részfoglalkozás fontosságát a kormánypárti oldalon az ezzel foglalkozók nem ismerik; viszont a munkaerőpiacnak is megvannak a maga független mozgástörvényei. És azt sem hiszem, hogy ellenzéki képviselőtársaim tőlem hallják először, hogy a tőke nem arról híres, hogy jótékony; a tőke nem altruista; a tőke meg akar térülni. És ehhez a megtérülési törekvéséhez a munkaerőpiacról is megfelelőképpen válogat. Ezért azt gondolom, hogy minden olyan javaslat, amelyik a jelenlegi munkaerőpiaci helyzettel nem számol, és nem számol azzal, hogy a munkaerőpiac felvevőképessége lényegesen csak 2005 után fog változni, újabb feszültséget szül. L ezsák Sándortól bocsánatot kérek azért, hogy magam is a "terhes nő" kifejezést használom: én azt gondolom, a gyermek a legnagyobb áldás, ami az ember osztályrészéül juthat - mondom ezt mind édesanya és nagymama. De bocsásson meg, van egy jogi nyelv, és ha a jogi nyelv például terhességi gyermekágyi segélyről beszél, akkor az nem azt jelenti, hogy én, aki a jogi nyelvet használom, elutasítom azt, hogy a gyermek az én életemben is áldás. Következésképpen, ha Selmeczi Gabriella arról beszél, hogy a terhes nőkn ek fizetett szabadságot javasol, én hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy ezzel egy dolgot a mai körülmények között, a mai munkaerőpiacon biztosan el lehet érni: azt, hogy a fiatal nőket még kevésbé fogják legális körülmények között alkalmazni, mint eddig , hiszen a munkaadót, a magántulajdonost aligha lehet rákényszeríteni arra, hogy fizesse ki azt a többletköltséget, amit a várandós édesanyák juttatása jelentene. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ahhoz, hogy álmodni lehessen, ahhoz, hogy felelősen és együtt álmodhassunk, szembe kell nézni a szegénységtraumának a családokat érintő szeletével. Egyetértek azokkal, akik arról beszéltek, hogy a munkanélküliségből származó szegénység nagyobb arányban sújtja a gyermeket nevelő családokat, mint az egyfős há ztartásokat, a házaspárokat vagy az
