Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
1847 egy gyermeket nevelőket. Egyetértek azokkal, akik elmondták, hogy a nők által vezetett háztartások különösen hátrányos helyzetben vannak, hiszen a gyermeküket egyedül nevelők négyötöde nő, és az egyedülálló idős nők, az özvegyek társadalmi helyzete is különösen hátrányos. És arra már csak emlékeztetni szeretnék, hogy nem véletlenül javasolta a kormány az özvegyi nyugdíj új rendszerét. Ebből következően mindaddig, amíg bizonyíthatóan összefüggés van a családnagyság és a sz egénység között, fent kell tartani a családtámogatási rendszereket. Őszintén szólva ez közhelynek tűnik, de nem is biztos, hogy az, hiszen nálunk sokkal gazdagabb országokban - például az Egyesült Államokban, Ausztráliában - nem működnek ilyen rendszerek. (10.20) Nálunk viszont - éppen azért, mert egy működő piacgazdaság alapjait rakjuk le - a piacgazdasággal összeegyeztethető családtámogatási formákra van szükség. Bebizonyosodott, hogy az ártámogatás eltorzítja a piaci viszonyokat, ezért nem az árakban, ha nem a gyermeket nevelő családoknak adott célzott támogatással kell ezt a kiegyenlítést a lehető legjobban megtenni. Ezért azzal kell szembenézni, hogy milyen alapon határozhatjuk meg a családtámogatási rendszer funkcióit, módszereit és lehetőségeit. Meggyő ződésem szerint két módon: közösségi értékválasztás és a gazdaság teherviselő képessége szerint. A közösségi értékválasztás alapja természetesen mindig a gazdaság által is determinált, és hitem szerint nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban a Gallup Közvé leménykutató Intézet adatai bizonyítják: megváltozott a közösségi értékválasztás alapja és aránya. Tíz évvel ezelőtt a véleményt mondók nagyobb része úgy vélte, hogy a gyermeknevelés költségeit a szülőknek és a társadalomnak egyformán kell viselnie. Ma a v éleményt nyilvánítók nagyobb része azt mondja, hogy a társadalom szerepvállalásának növekednie kell, és csak egy nagyon csekély rész mondja azt, hogy kizárólag a szülőknek kell felelősséget vállalniuk a gyermekek neveléséért. Ebből a változásból meggyőződé sem szerint le lehet vonni azt a következtetést, amit többen hangsúlyoztak ma, hogy igenis, a családnagyság meghatározza a családok életminőségét, és a társadalom és a családok közös teherviselésének legjobb formáit kell megtalálni. Sokak nevében mondom: a rászorultsági elven bevezetett családtámogatási formákat nem lehetett az adott pillanatban elkerülni, nem lehetett az adott pillanatban ideálisat, mást, a társadalom igazságérzete szempontjából jobban elfogadhatót kiválasztani. A rászorultsági elv termész etesen szelekciós elv, de akkor elfogadható, ha jól működik, és ha a szelekció alapján valóban a leginkább rászorultak részesülhetnek a támogatásból. Mi magunk is tudjuk, hogy ez a szelekciós alapon működő rendszer mi miatt bírálható. Tudjuk azt, hogy ha a határok merevek, akkor a merev határok jövedelemletagadásra ösztönözhetnek, és a legális munkavállalástól a gazdaság szürkefekete szférái felé terelhetik a munkavállalási szándékot. Tudjuk azt - és ugye, egyetlen ellenzéki képviselőtársam sem gondolja, h ogy a jelenség '94 után született , hogy a valódi jövedelmi viszonyokat nem tükrözik az adózás alapjául szolgáló jövedelmek. Ezért a leghátrányosabb helyzetben a csak és csupán bérből és fizetésből élők vannak, hiszen nekik minden egyes jövedelmi forintju k megjelenik a fizetési szalagjukon, és ezután tisztességgel adót fizetnek. De nem hiszem, hogy ez a tény önmagában elriaszt a gyermekvállalástól, nem hiszem, hogy ez a tény önmagában ellenösztönző lenne abban a kérdésben, hogy az élet legnagyobb ajándékát egy fiatal család vagy egy fiatal házaspár elvállaljae. Úgy gondolom, hogy Selmeczi Gabriella sem ennek alapján fog a saját életében dönteni arról, hogy vállale gyermeket vagy nem. Azt gondolom, hogy ennek a rászorultsági elvű ellátásnak komoly hibája, hogy éppen a bizonyos merevsége miatt a sajátos családi élethelyzetekre nem tud megfelelően rugalmas választ adni, hiszen pontosan tudjuk, hogy a gyermeket nevelő családok életében vannak költségcsúcsok. Nagyon sokba kerül ma egy újszülött gyermeket hazavi nni és elindítani az emberi élet útjára - ez bizony ma hatszámjegyű összeg. De azt is tudjuk, hogy nagyon sokba kerül az iskolakezdés, különösen azokban a családokban, ahol több iskolás gyermek van. Azt is tudjuk, hogy a meghosszabbított tanulmányi
