Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - RUSZNÁK MIKLÓS (független):
1802 Más kétperces hozzászólásra jelentkező nincs, tehát most adom meg a szót Rusznák Miklós képviselő úrnak, és őt követi Pálfi Dénes, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője. RUSZNÁK MIKLÓS (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nagyon meglepett, amikor Dávid Ibolya és a hozzászólására reagáló képviselő valamilyen összefüggést hozott a családok és a piacgazdaság szempontjai között. Azt hiszem, abból és abban nem lehet vita közöttünk, hogy ha egy társadalomban a csal ád szétesik, akkor maga a társadalom is szétesik. Ettől kezdve, ha nincs erős család, nincs erős társadalom sem, és ez a mai viszonyainknak is következménye. Nem kívánok mélyebben foglalkozni ezzel, mert nagyon rövid az időm, de mint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is úgy gondolom, hogy a család egyik alapeszméje, alapelve programunknak, és ez áll a programunk centrumában is. Pénzügyminiszter úr úgy kezdte a hozzászólását - azt hiszem, a harmadik vagy negyedik mondatában , hogy húsz év után van o lyan költségvetés, amely már biztosíték lehet a jövőre nézve. Akkor, az elmúlt húsz évben - és ezt idéztem - mindig az volt egyegy költségvetés témája, hogy már csak ezt az egy évet tessenek kibírni, és már jövőre jobb lesz. Elhangzottak itt vélemények - vergődés, remény - az elmúlt évek költségvetéséről. Vergődni véleményem szerint az a hal szokott, amelyet a vízből kivetnek a partra, és nem kap vizet, remény pedig az lehetne, amely manapság már nem működik - hisz csodák nincsenek , ha a bibliai történet ből azt idézném, hogy a hét hallal és az öt kenyérrel ötezer embert jól lehetne lakatni. De manapság ez sem működik, hanem csak a saját két kezünkre és a mindennapi munkánkra vagyunk ráutalva. De pénzügyminiszter úr fölemlítette azt is, ami számomra első, fontos, elsődleges, hogy ez a költségvetés és az elmúlt évek költségvetése, bizony a térségi és emberi differenciálódáshoz nagymértékben hozzájárul. Bizony, BorsodAbaújZemplén megyében nagymértékben hozzájárult, és most már az első helyen van a munkanélk üliség szempontjából - szűkebb hazámban, Zemplénben - TokajHegyalja, ahol ma már éppen szüretelnek, és az embereknek mindennapos gondjuk van: több mint 100 ezer mázsa szőlőre a mai napig sincs még vevő, illetve nem biztos, hogy el tudják helyezni. (14.50) De ez nemcsak a szőlőre, hanem más egyéb termékre is vonatkozik az elmúlt években - almára, disznóra, búzára és hadd ne soroljam tovább , ami a mezőgazdaság rendezetlen intézményrendszerét, a földtulajdon rendezését és ezzel kapcsolatban a teljes infrast ruktúráját is jellemzi. Sokszor elhangzik, elhangzott itt az elmúlt immár nyolc órában, hogy hangulatjavító intézkedések, választási költségvetés és így tovább. Azt hiszem, hogy azokat, amelyek a költségvetésben így jelennek meg, és egyáltalán megjelennek, beruházásokra is érdemesebb lett volna fordítani, ami sokkal inkább szolgálná a gazdaság növekedését, mert az állami gazdálkodásban ma még számos olyan automatizmus van, amely gerjeszti a kiadások növekedését. Nagyjából, ha igaz, félúton vagyunk az államh áztartási reformmunkákban. A kincstár és a Nemzeti Bank közötti adósságcserével például elérték azt, hogy az állam adóssága ott legyen kimutatva, ahol az keletkezett. Előrelépés továbbá a nyugdíjreform elindítása, annak összes ellentmondásával együtt, ezen kívül működnek vagy működni fognak olyan intézmények, amelyek segítenek majd az állami gazdálkodás áttekinthetőbbé tételében. Ilyen a kincstár vagy a közbeszerzési rendszer is. Visszatérve a nyugdíjasokra: bármennyire is bevezettük ezt a nyugdí jreformot, az átmeneti időszakban az 55 és 62 év közötti férfiak és nők bizony nagy problémával küszködnek, és ezekre a kormánynak különös gonddal kell majd az elkövetkezendő években odafigyelni.
