Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - RUSZNÁK MIKLÓS (független):
1803 Az is fontos lenne, hogy a jövedelmek állami újraelosztása t ovább ne csökkenjen; de ha ezt megoldjuk, akkor növekszike a helyben maradó pénz, akár az önkormányzatoknál - ahol egyre több feladatot kapnak - és a családi támogatások területén? Azért vagyunk mégis - ha egyáltalán vagyunk - félúton az átalakulásban, me rt a gazdaságban nem működnek olyan stabilizátorok, amelyek fenntarthatóvá teszik az eddigi eredményeket. Az államháztartás helyzetét például csak egyszeri tényezők javították, mint például a privatizációs bevételek vagy a vámpótlék. Ezen túlmenően azonban mind a bevételi, mind pedig a kiadási oldal szerkezetileg nagyon bizonytalan, ami főként az egészségügyi és az önkormányzati reformok elhúzódására vezethető vissza, de említhetném a mezőgazdaság helyzetét is. Itt ma még olyan automatizmusok működnek, olya n intézményi érdekek érvényesülnek, amelyek anélkül generálnak kiadásokat, hogy bárki előre megtervezhetné őket. Ezek a kiadások tehát önmaguktól növekedésnek indulhatnak. Ehhez társul az a veszély is, hogy az eredmények láttán ma mindenki azt gondolja, ho gy túl vagyunk a nehezén, most már lehet osztogatni, pedig a gazdasági növekedés még mindig nincsen kellőképpen megalapozva. Egyik hozzászólásában valaki elmondta, hogy a mezőgazdaságban különböző pénzek maradnak az alapokban. Kérdem én, miért nem lehetett ezt úgy felhasználni - utalok az előzőekben már elmondott gondolataimra , amely az intézményrendszer, a földtulajdon rendezését megoldotta volna. Visszatérve az állam újraelosztó szerepéhez: felmérések igazolják azt, hogy azokban az országokban, amelyekb en tartósan és gyorsan növekszik a gazdaság, rendszerint igen alacsony ez az arány. Magyarország esetében szerintem is tovább mérséklendő ez, egyrészt annak érdekében, hogy legyen fedezet az előbb említett, gyakorlatilag önmaguktól növekvő kiadásokra. Másr észt a jövedelmek minél kisebb részét osztja újra az állam, annál nagyobb tere marad a magánberuházásoknak, amelyek a gazdaság bővülését generálhatják majd. Manapság naponta jelenik meg, és itt is nagyon sokszor elhangzott, hogy a jövő évi költségvetés vál asztási költségvetése vagy sem. A választási költségvetés - mint kifejezés - olyan jelenségre utal, amely minden demokráciában megfigyelhető, így a magyar demokráciában is, illetve ebben a költségvetésben is. Ez végső soron annyit jelent, hogy a választás ok évében a kormányok hajlamosak és hajlandóak közérzetjavító intézkedéseket tenni, amelyeket esetleges választási siker esetén azonnal vissza is vonnak. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a nyugdíjemelés szükséges és fontos, csak a tegnapi bejelentésben és a mai újságokban is már kétszeri nyugdíjemelésről van szó, ami természetesen fontos és kell. Csak azt hiszem, hogy a nyugdíjemelés nem egy a sok közül, amely probléma az országban jelentkezik. A nyugdíjasok biztosan a legnagyobb áldozatai voltak az elmúlt évek rendszerváltásának. Nem hiszem, hogy érdemes arról tovább vitázni, hogy a költségvetés választásie vagy nem, az azonban kétségtelen, hogy a kormány javaslatában nincs koncepció, inkább rövid távú célokat szolgál. Ez például abból is látszik, hogy a korábban beruházásokra szánt pénz egy részét különféle hangulatjavító intézkedések fedezetére használnák fel. Persze, ez nem baj, mert ahogy említettem, a nyugdíjasok a legnagyobb szenvedői a reálbércsökkenésnek, csak azt is el kellene mondani, hogy a majd nem 40 százalékos villanyáremelés, energiaáremelés nem tudom milyen mértékben fogja fedezni ezeknek az értékét. Mint ahogy említettem, nem tartom szerencsésnek azokat a szembeállításokat, amelyek csak a nyugdíjasokat teszik ilyen formában előtérbe. Annál is inkább, mert ismereteim szerint a rendszerváltozás vesztesei nemcsak a nyugdíjasok, hanem a nagycsaládosok, a fiatal családok, a munkanélküliek, a gyermekeket nevelő családok és az a háromnégymillió ember, aki majdnem a létminimum alatt él, és különöse n azok a megyék, elmaradott térségek, amelyek szintén az elmúlt évek, évtizedek problémáját, elmaradottságát viselik. Összességében úgy gondolom, hogy amikor ez a kormány az utolsó költségvetését terjesztette be, és a pénzügyminiszter úgy mondta el, hogy e z számadás és kitekintés, engedjék meg, hogy néhány gondolatot a számadásról elmondjak.
