Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
1797 Tisztelt Ház! Úgy hiszem, komolytal anná teszi a politikai vitát, hogyha a mások szavainak kiforgatása itt polgárjogot nyer. Dávid Ibolya, azt hiszem, elég egyértelműen utalt arra, hogy 1938ban is - és ezt a mai helyzet illusztrálására mondta - tágabb körű támogatás volt, mint amit a jelenl egi rendszer biztosít. Ez éppen az elrettentést mutatja, hogy még '38ban is, és nem az akkori állapotok idealizálásáról van szó. De, gondolom, ezt mindenki érti, csak ez a rossz vitastílus megenged ilyen nagyvonalú értelmezéseket. Nekem sajnos nincs időm elmondani azt, hogy egy költségvetés előtt a prioritásokat miként kell felállítani - remélem, a vita során még lesz módom minderre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Szöllő si Istvánné, a Magyar Szocialista Párt képviselője őt követi Rusznák Miklós, független képviselő. SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt elmondanám véleményemet a Magyar Köztársas ág 1998as költségvetési törvény tervezetéről, reagáljak a Dávid Ibolya képviselő asszony által az imént elmondottakra! Nyilván elkerülte a képviselő asszony figyelmét néhány, a finanszírozással kapcsolatos korábbi tapasztalat. 1990ben, amikor az akkori k ormány önkormányzati tulajdonba adta az intézményeket, vele együtt a hosszú távon látható gyermeklétszámcsökkenéshez kötötte - merthogy gyermekalapúvá tette - a finanszírozást. (Dr. Boross Péter: A parlament...) Igen, igaza van önnek, Boross Péter képvise lő úr, valóban a parlament, de egy másik többségű parlament. Úgy gondolom tehát, hogy ez az egyszerű tény hosszú időre determinálta az ön által egyébként jogosan féltett, a családban alanyi jogon is jogokkal rendelkező gyermek helyét. Ehhez számítsuk hozzá azt, hogy ugyancsak az akkori parlament három évig - pedig ugyancsak inflációs időszak volt az is - elfelejtette emelni ezt a gyermekalapúvá tett normatív támogatást, ezek az évek: 1994, '93 és '92 voltak. Ezen túlmenően, tisztelt képviselő asszony, azt i s szeretném elmondani - nem mintha magamnak nem lennének kifogásaim, s ezeket is el fogom mondani, csak a történeti hűség kedvéért , hogy "természetesen" az akkori parlament idejében semmilyen étkezési támogatás nem volt a gyerekek számára, sem az óvodába n, sem az iskolában, sem a középfokon, mindezt a családok megkülönböztetett támogatása értékén elég nehéz értelmezni. Magam is azt mondom: kevés ez a normatíva, de tavalytól legalább van napközis normatíva, van étkezési normatíva - tavalyig, illetve eddig az esztendőig ilyen sem volt. Ezek után engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy, a Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr expozéjában elmondottakból vett idézettel kezdjem, folytassam a felszólalásomat! Ez az idézet a következőképpen szól: "Nem kívá nok komolyan foglalkozni az utóbbi hetekben időről időre ismétlődő ellenvetéssel, amely választási költségvetésről beszél." Vagyis az 1998as költségvetési törvény tervezete nem kampányköltségvetés és ezzel a megállapítással én a magam részéről teljes mért ékben egyetértek - sajnos, nem az. Nézzük ez után, hogy mivel lehet ezt tényszerűen igazolni, vagyis azt, hogy a tervezet nem a választási időszaknak szól! A költségvetési törvény tervezete és a pénzügyminiszter úr is az expozéjában prioritásokat sorolt, s orol, régi adósságok törlesztéséről beszél. A mai vitában többször elhangzott már, én is első helyre teszem a közrend, a közbiztonság előirányzatainak a fejlesztését, mint ami egy nagyon fontos eszköze a feketegazdaság elleni küzdelemnek. Ennek következtéb en kerül megjelölésre és említésre például az a létszámfejlesztés, amely előtt most a rendőrség áll - mintegy 1200 fővel - vagy a mintegy 3,5 milliárd forintos, úgynevezett örsprogram folytatása. Ez kétségtelenül nagyon jó dolog. Ugyancsak mint rendkívül j ó és
