Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
1785 embereket nagy megdöbbenéssel töltött el, hogy a kormány most pé ldául azokat a közel 1 milliárd forint hitoktatói jövedelmeket, javadalmakat, bérezéseket, amelyekért azok az egyszerű emberek, lelkészek, plébánosok vagy világi hitoktatók megdolgoztak, és érdekes módon az előző években még a szociálliberális kormány is e ltűrte, ki akarja venni. Most a jövő évi költségvetésből ez ki van véve, és az egyes történelmi egyházak hitéleti fejezetébe van téve. Barátaim, természetesen, amikor egy adott egyháznak választani kell például, mert az egyházak nagyon sok közvetett állami szerepet, állami feladatot is átvállalnak azzal, hogy egészségügyi otthonokat, gyermekotthonokat, egészségügyi, oktatási intézményeket - hisz ma már nagyon sok egyetem, főiskola, középiskola, általános iskola van az egyházak tulajdonában, kezelésében , a kkor most majd nem lehet az egyes állampolgárokat akár csak arra a szerintünk eléggé elítélhető módra kényszeríteni, hogy akkor válasszanak: egészségügyi, oktatási intézményre adom vagy magára az adott egyházi gyülekezeti célra. Kérem, mivel itt az állam S zent István óta a keresztény Európához kötötte az ország sorsát - és érdekes módon maguk az ateista pártemberek és pártemberekből lett mostani vezetők is, a kormány tagjai is, amikor pápalátogatás vagy bármilyen egyházi esemény van, nagyon szívesen tolonga nak a damaszkuszi úton. Bizony, a Saulból lett Pállá változást ma nagyon gyakran megéljük, tisztelt képviselőtársak és tényleg azt kell látni, hogy ma Magyarországon majdnem jobb dolog Saulból Pállá lenni azoknak az embereknek - és ezt már a költségvetés t árgyalása során is megkaptuk - , mint azoknak az embereknek, akik ők maguk vagy szüleik megszenvedték akár a keresztényi tanok hirdetését vagy a hűséget egy adott dologhoz. Sajnos, ez nemcsak az egyházra vonatkozik, ez a politikai hűségre is vonatkozik, ti sztelt képviselőtársak. Amikor tehát agrármérnök létemre szóba hoztam az egyházi élet szándékos sorvasztását - mert a kormány széttárja a kezét, a pluralizmus kimondja, hogy az egyházak, a történelmi egyházak is élhetnek, virulhatnak, virágozzék száz virág , minden lehet, de közben a vért kiszívják, a 34 liter vért apránként elszívják az emberből, és akkor előbbutóbb meghal természetesen a test. Az egyházra természetesen nem vonatkozik, mert az nemcsak világi szervezet, hanem Istentől elrendelt olyan szerv ezet, amelynek nagyon sokan vagyunk a tagjai. De ezt csak példaként hoztam fel, hogy az adott költségvetési törvényben ilyen problémákat is látunk, hogy amikor a tisztelt kormányzat megjelölte a feladatokat a költségvetési törvény elkészítése során, bizony nagyon kemény mellbevágásokat is bizonyos szervezeteknek, társadalmi rétegeknek idézett. Természetesen itt minden politikai párt nemcsak a párttagságot képviseli, hanem azt a szavazóbázist, amely bejuttatta őt ide, a parlamentbe, és szerintem markánsan me g is kell fogalmazni azokat az érdekeket. Természetesen mi azt mondjuk, hogy prioritást elsősorban a jövő nemzedéke kell hogy kapjon, és ha nem tudunk az ifjúságunkon segíteni, akkor nem várható, hogy a fogyó nemzetből legalább szinten tartó nemzet legyen, tehát a lakosság fogyása tovább ne nőjön. Sajnos, azt kell mondani, hogy amikor a gyermekgondozási díjat megszüntették, amikor a családi pótléknál az egykét gyermekeseknél a gyermeknevelés számára ezt a valóban kissé lealacsonyító, méltatlan módot vezett ék be, hogy igazolásokat hurcolásszon, és a feketegazdaság elleni küzdelembe tették, akárcsak a családi pótlék jogosulatlan igénybevételének a lehetőségét, és itt, a kisembereknél próbál az adott hatalom nagyon kemény eszközökkel föllépni, közben a feketeg azdaságban részt vevő nagy halak virágozhatnak és futhatnak. Tehát ezt az ellentmondást nem tudja a Független Kisgazdapárt elviselni, hogy most, a költségvetési törvényben is mindig a kisemberekben, a szegény sorsba süllyedt milliókon akar a kormány, a tis ztelt kormányzat spórolni. És bizony, tegyük hozzá: érdekes módon, amikor a Miniszterelnöki Hivatal jelentős összeggel felemelt plusz kiadásai összegét vagy bármelyik mást, az államháztartási reformot, még végre nem hajtott reformnál lévő intézmények támog atását nézzük: bizony ordító az az ellentét, ahogy egyfelől spórolni akar; Bauer képviselő úr és más kormánypárti képviselők további tisztességes helytállásra biztatják az embereket "tartsatok ki" jeligével, és közben a mérhetetlen pazarlást látjuk. Sajnos , a
