Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (Fidesz):
1776 szerint az '5090es időszak óriási hibái okozták mi ndazt a gondot, vergődést, ahogy itt fogalmaztak, amelynek még mindig tanúi vagyunk. Tehát közösen, kormánypártok, ellenzék, egy hajóban evezünk, a fő gond onnan származik, és szerintem még onnan fog származni az elkövetkezendő parlamenti ciklusokban is. E zt a történelmi léptéket nem lehet figyelmen kívül hagyni ennél a költségvetési vitánál sem. Ha már korszakolunk, a következő korszakolásnak annak kellene lennie - van ez a széles korszak , hogy a '90től, tehát a történelmi határtól napjainkig terjedő ko rszakot is egyben kellene szemlélni. Hiszen az előző ciklus, ezzel az előbb általam említett örökséggel küszködve - és világgazdaságilag is sokkal kedvezőtlenebb körülmények között , meg kellett, hogy birkózzon a szerkezetváltás első nehézségeivel, azzal a megrázkódtatással, hogy összeomlottak azok a gazdasági körülmények, amelyek között olyan sokáig éltünk. Tehát egészen mások voltak az előző ciklus körülményei, mint most, amikor az előző ciklus eredményeire is lehetett építeni, nemcsak jogilag, a jogi fo rmációk megalkotásában, hanem gazdaságpolitikailag is. Ennek az együttszemlélésére is fölhívnám a figyelmet. De ha már különbontjuk az elmúlt ciklust, akkor erről is engedjenek meg egyetlen gondolatot. Itt előttem megfogalmazták azt, hogy a fő probléma onn an ered, hogy a '9094 közötti években bekövetkezett és nyilván a nagy korszakváltásból is eredő GDPcsökkenést nem kísérte megfelelő jövedelemcsökkenés, és ezt kellett helyrehozni ebben a ciklusban. Ez itt előttem elhangzott. Ezzel kapcsolatban engedjék m eg, hogy megjegyezzem: akkor, abban a ciklusban, amikor én is résztvevője voltam a parlamenti vitáknak, az az ellenzék, amely most kormányozza az országot, állandóan arról beszélt, hogy szociális érzéketlenség tapasztalható a kormány részéről. Tehát éppens éggel kifogásolták azt, hogy a lakosság jövedelmei, tehát mindazok a szociális körülmények, amelyek befolyásolják, nem javulnak. Úgy gondolom, ez is hozzátartozik ahhoz az általános értékeléshez, amit, ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem szabad elfelednünk . Nyilvánvalóan a fókuszban a '94es váltás szerepel, amikor is a jelenlegi kormány, amelyik most azt mondja magáról, hogy ő aztán most kivezette, kivezeti az országot a válságból - múlt időben még nyilván nem lehet beszélni , a '94es év kerül fókuszba a z általános értékelésnél, tehát a gazdasági helyzet általános értékelésénél. Én úgy vélem, hogy az 1994. évi fizetésimérleghiány és az 1995 tavaszán jelentkező pénzügyi válságjelenségek a '90től '93ig tartó GDPvisszaesés késleltetett és átmeneti követk ezményei voltak. Az 1994. évben már megindult növekedés egymásfél év alatt mindenképpen fizetésimérlegjavulást hozott volna. Tehát a fizetési mérleg javulását mi is igen fontosnak tartjuk, nem lehet ettől függetlenül gazdasági növekedésre törekedni. Ugya nakkor a kormány véleményünk szerint a '94. évi fizetésimérleghiányt túlreagálta, a növekedést évekre elfojtotta, és súlyos, hosszú távú károkat okozott oktatási, egészségügyi, szociális rendszerekben, családpolitikában, a nyugdíjasok helyzetében. A '94e s váltásnál óriási elvárás volt az új kormánnyal szemben. Mitológiai hasonlattal élve: a mitológiában Pallasz Athéné teljes fegyverzetben robbant ki Zeusz homlokából. Sokan - és nyilván, akik oda szavaztak - azt gondolták, itt azonnal megindul egy óriási v áltás, és az előzőleg szociálisan érzéketlen kormány helyett most színre lép egy szociálisan érzékeny kormány, és nagyon gyorsan javulni fognak az életkörülmények. Legalábbis ezt a várakozást keltették a választókban. Ezzel szemben mi történt? '94ben mind en bizonnyal állíthatjuk, hogy leültek a gazdaságilag is szükséges intézkedések megtételének a lehetőségei, kezdeményezések nem voltak. A privatizáció teljesen leült, a privatizációs szervezetet is csak egyéves késéssel állította fel ez a kormány, holott n yilvánvalóan a privatizáció amellett, hogy a gazdasági szerkezet változásában óriási szerepet játszik, egyben képezi még ma is azt a bevételt, ami alapján valóban gazdasági javulásról beszélhetünk.
