Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1767 termelés", hogy ez persze egy jó dolog. (Rusznák Miklós: "Termelj többet, jobban élsz"!) Termelj több et, jobban élsz - köszönöm szépen. 1950 óta azért valamit tanultunk, legalábbis vagyunk néhányan, akik tanultunk, és megtanultuk azt, hogy egy kis országban, amelyben a gazdaság export és import nélkül nem tud létezni, megtanultuk azt, hogy a termelés növe kedése fenntarthatóe, az attól a nagyon egyszerű dologtól függ, hogy a termelés többlete képese annyi többletexportot biztosítani, mint amennyi importtöbbletet igényel. Ez az alapvető igazság az, amiben a magyar közgazdászok ma többet tudnak, mint 1950b en. Nem arról van szó, hogy mi azt mondanánk: torz, egészségtelen növekedés - nem ez a baj. Az a baj, hogy ha egy nyitott gazdaságban - amelynek a megélhetése attól függ, hogy a termékek a külső piacon meg tudnake állni, hogy többet kapunke az exportált termékért, mint amennyibe az az import kerül, ami nélkül nem lehetne azt a terméket előállítani , egy ilyen gazdaságban a növekedés akkor tartható fenn, ha nem jár a külső egyensúly felborulásával. Ez attól függ, hogy olyan minőségű, olyan szerkezetű term éket gyártunke, ami jó áron adható el vagy nem; ez attól függ, hogy olyan terméket gyártunke, aminél az importált terméknek a költsége nem magasabb, mint maga a termékért külföldön kapható termék. Sőt, ma már ez nemcsak a külkereskedelemre igaz, hanem a belpiacra is, mert hiszen a belföldi piacon is csak olyan terméket lehet eladni, aminek a belföldön elérhető ára is legalább olyan, mint az importcikknek az ára, nem magasabb. Tehát ma már nemcsak az exportra igaz ez az összefüggés, hanem a belső piacra is . Jól emlékszünk mi, idősebbek, hogy amikor egy 198283as Bokroscsomag, egy megszorító csomag után... (Dr. Bánk Attila: '93!) '8283ról beszéltem: mondom, az idősebbekre gondolok, akik a gazdasági statisztikákat hosszabb távon is nézik. Pártkongresszus következett, nem választási gazdaságpolitika, mert választások akkor még valóban nem voltak, csak pártkongresszus; és azt mondta Kádár János, hogy most már itt az ideje a növekedésnek, nem állhatunk így a kongresszus elé. Akkor valóban elindult a növekedés - ugyanúgy, mint '9394ben - '8586ban is, és ennek a következménye lett egy eladósodási hullám Miért is, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert a termelés egy változatlan struktúrában nem elég versenyképesen kezdett el növekedni a '80as évek közepén, ezért az a termelésnövekedés az átkos szocializmusban nem volt fenntartható, és újabb eladósodási hullámhoz vezetett. Ugyanez következett be, hiába volt rendszerváltás, 199394ben is. ( Mészáros Béla: Így van!) Eleresztette az akkori kormány a választások előtt a gazdaságot, nem volt tekintettel arra, hogy javulte már annyit a magyar versenyképesség, hogy ez ne okozzon gondot. És bizony '9394ben egy, a jelenleginél kisebb volt a növekedésgyorsulás: mert 2,9 - 3 százalék alatt - volt a legmagasabb növeked ési érték, amire a Fidesz mint az MDF eredményére manapság olyan büszke. Tehát egy 2,9 százalékos növekedés is azt eredményezte, hogy két egymást követő évben 3,5, illetve 4 milliárd dolláros fizetésimérlegdeficit állt elő, ami akkor nem volt finanszírozh ató. Tehát nem egyszerűen az összeg érdekes, hanem hogy akkor nem volt finanszírozható: nem volt a magyar gazdaságban olyan nemzetközi bizalom, hogy ehhez a hiteleket fel lehetett volna venni. Még azt is hadd jegyezzem meg, ha már itt tartunk, 1994nél: fe ltette a kérdést Varga Mihály képviselőtársunk, hogy mi lett volna, ha a kormány a Fideszre hallgatott volna, és nem lassította volna le a belföldi felhasználás növekedését '9495ben, ami az egész növekedés lelassításával járt volna. Varga Mihály a mai be szédében arra emlékeztetett bennünket, hogy manapság részvényekért állnak sorba az emberek. Ez igaz: ez azt jelzi, hogy az emberek részvényeket akarnak vásárolni, tehát megvan bennük a bizalom a magyar gazdaság jövője iránt. De ha a Fideszre hallgatott vol na ez a kormány, akkor nem részvényekért, hanem kenyérért kellene sorba állni az embereknek, mint Bulgáriában, vagy jobb esetben dollárért, meg iparcikkekért, mint Csehországban, ahol attól féltek az idén tavasszal, amikor ott is előre nem látott stabilizá cióra volt szükség, hogy milyen leértékelés következik majd, milyen áremelkedések jönnek: gyors vásárlási hullám következett be (Gyimóthy Géza: Ha, ha! - Varga Mihály: Nem!) , és sorba álltak bizony értékes iparcikkekért. Ez történt volna
