Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
1748 Igaz az is, hogy vannak Magyarországon még válságrégiók és igaz az is, hogy még az általános színvonalhoz képest is rosszabb helyzetben levők és igaz az, hogy vannak olyan ágazatok, amelyeknek a visszaesése meghaladja az átlagos gazdasági visszaesést. Sajnos, a magyar társadalom nem kis része van foglalkoztatva a mezőgazdasági szektorban, és a mezőgazdasági szektor is e gy ilyen ágazat. Hogy tudunk kijutni, és igaze az, hogy a '98as költségvetés a kijutást segíti? Véleményem szerint igaz, mert ösztönzi a beruházásokat, és foglalkozik azokkal a rétegekkel és azokkal a válságágazatokkal, amelyek a leginkább bajban vannak. Én bízom benne, hogy ha segíteni tudunk a sokgyermekes családok szegény rétegén ha segíteni tudunk a fiatalokon, akik nem tudnak elhelyezkedni, amikor elvégezték az iskolát ha segíteni tudunk az egyedülálló öregeken és egyúttal sikeresen tudjuk növelni el sősorban a magántőke beruházásait, ösztönözve a beruházásokat, de a közberuházásokat is, akkor a '98as esztendő a vergődés végét fogja jelenteni. Ennek folytatása és az ehhez tartozó társadalmi stabilitás alapvető társadalmi érdek, és mi, szabaddemokraták ezt szeretnénk támogatni, és ezt is fogjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Tardos Márton képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Kádár Béla képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről őt követi majd Veres János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Megadom a szót Kádár Béla képviselő úrnak. DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az éves költségvetést mindig több szempontból lehet minősíteni: törvényesség i, számszaki és gazdaságpolitikai szempontból. Tegnap a bizottságok elsősorban a törvényességi, számszaki összefüggésekre helyezték a hangsúlyt, én ma elsősorban a költségvetés gazdaságpolitikai céljairól, arányairól, mértékeiről, összhatásáról szeretnék s zólni. Hiszen mindig górcső alá vehető, hogy egy költségvetésbe foglalt gazdaságpolitika milyen mértékben szolgálja a rövid távú vagy hosszú távú idő követelményeit, miként kezeli a múlt örökségét vagy a jövőépítés szolgálatát, miként helyeztetett biztonsá gos alapokra vagy netán alapjai bizonytalanok, s miként tudja összehangolni a gazdaságpolitika egymással gyakran ütközésben levő céljait. A politikai és a gazdaságpolitikai irodalom jól ismeri, hogy a választási ciklusok végé n a nyugati demokráciákban, parlamenti demokráciákban mindig előfordul az úgynevezett választási költségvetés, amely rövid távú, közérzetjavító, de nem örökös hatású intézkedések mellett alakítja ki a költségvetés fő céljait. Nem véletlen az, hogy a nyugateurópai demokráciákban a választók annyira áhítoznak választási évek után, hiszen tudják, hogy legalább abban az évben jobban megy soruk, mint az előző évben. Vannak olyan országok, amelyekben olyan nagy mértékű ez az áhítozás, hogy esetenként tartós, éve nte megismétlődő választásokkal jár; természetesen instabilitási következményekkel. A választási évek költségvetése rendszerint a rövid távú idő szolgálatában áll, és ilyen szempontból nem kivétel az 1998. évre benyújtott magyar költségvetési tervezet sem. Hiszen ki ne örülne az ebben a költségvetésben szereplő olyan jó híreknek, mint a jövő évi nyugdíjak tervezett több mint 21 százalékos növekedése, vagy az egészségügyi támogatások 65 százalékos, az oktatási támogatások 18 százalékos, a kulturális támogatá sok 30 százalékos növekedése egy 1314 százalékra várt és feltételezhetően 1415 százalék közötti infláció mellett? A központi költségvetési szervek támogatási előirányzatának 27 százalékos javítása is feltételezhetően közérzetjavító célú. Sajnálatos viszo nt, hogy a társadalmi érzékenységével eddig nem különösebben jeleskedő kormányzat miért csak a választási ciklus utolsó költségvetési évében ismeri fel, hogy egy egészséges nemzetgazdasági fejlődésnek vannak az állampénzügyeken túlnövő jelentőségű
