Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1747 A probléma, amivel Magyarország küzd, nem magyar probléma, hanem a szovjet birodalom össz eomlásának valamennyi állampolgára - aki ezen a területen, ebben a régióban él - evvel a problémával kell hogy szembenézzen, és evvel a problémával küszködik. A visszaesés, amit megéltünk már - én sokszor mondtam, most újra meg kell ismételnem - nagyon jel entős, minden újkori történelmi gazdasági visszaesés mértékénél nagyobb. Ezért nem kell csodálkozni, hogy a remény és a vergődés együtt él. A probléma, ami elmélyítette ezt, nyilvánvalóan nemcsak avval függ össze, hogy milyen nagy volt a visszaesés, amit e lkerülhetetlenül meg kellett élnünk, hanem avval is, hogy az Antallkormány túlzottan optimista volt akkor, amikor azt hitte, hogy a külföldi támogatások és a magyar állampolgárok problémamegoldó képessége olyan nagy lesz, hogy a 20 százalékos jövedelemter melési csökkenéshez nem kell a jövedelmeknek is visszaesni hasonló mértékben. Az a különbség, hogy az Antallkormány idejében a jövedelmek nem estek vissza a GDP mértékével, hozta létre azt, hogy '94 után egy újabb restrikciós periódust kellett elkezdeni, és igaz, hogy ez nagyon nagy áldozatokat követelt az országtól. Ma túl vagyunk rajta, az ország adósságállománya olyan jelentősen csökkent, hogy az adósságterhek érezhetően visszaestek, és nem terhelik már olyan mértékben a magyar állampolgárokat, mint kor ábban. Képesek voltunk a közkiadásokat visszafogni, és evvel a jövedelemújraelosztási arányok jelentősen csökkentek. Vitatható, hogy az így elért arány - hogy 50 százalék alá csökkent a költségvetés újraelosztó tevékenysége - elegendő mértékűe. Valószínű leg nem, és ebben tovább kell haladni. De hogy ez közel 20 százalékponttal csökkent viszonylag rövid idő alatt, nemzetközi mértékben is egy kiemelkedő eredmény, amit a magyar kormány az elmúlt kéthárom évben elért. (10.10) Hasonló javulás van a fizetési m érleg vonatkozásában is, és ennek a bázisán tényleg arról beszélhetünk, hogy az a vergődés és remény, amely két évvel ezelőtt jellemezte az országot, ugyan folytatódik, de egy egészen más szakaszban van. Annak a reményében élünk, hogy megkezdődött a tartós növekedés az országban, és hogy ez a növekedés nemcsak a jelenlegi ütemet érheti el, hanem föl is gyorsulhat, elérheti azt a szintet, amely nélkül a társadalmi feszültségeket nem tudjuk kezelni. Vannak azonban érzékeny pontok, ezt el kell ismerni. Vannak olyan pontok a gazdasági életben, amelyekkel a költségvetésnek foglalkozni kell, amelyeket még nem oldottunk meg. Ilyen az infláció, ilyen a beruházások viszonylag alacsony színvonala. Itt nemcsak abban kell gondolkodnunk, hogy '89 óta a társadalmi termelé s és a beruházás csökken, hanem abban is, hogy már '89 előtt az amortizáció a legtöbb területen olyan alacsony színvonalon volt, hogy a tőkeállomány rendben tartására sem volt elegendő. Itt említésre került a vasút kérdése, de említhetem a közegészségügy k érdését is, ahol a tőkeállomány nagyon rossz állapotban van. De ez sajnos - és erre vissza fogok térni - a magyar vállalatoknak nem kis részére is jellemző. Igaz az, hogy ma még nagyon kevés azon gazdasági struktúráknak, vállalatoknak a száma, amelyek már tényleg képesek voltak az új fizetőképes kereslethez alkalmazkodni. S a vállalatoknak nem kis része még vergődik a szó igaz értelmében. Igaz az is, hogy a gazdaságnak még túlzottan nagy része nem a legális keretek között működik, szürke- és feketegazdasági tevékenységet folytat, és ezen is változtatni kell. Itt rögtön megjegyzem, hogy általában egyetértek, sőt, támogatom, sőt, követelem - és mi, szabaddemokraták követeljük , hogy az államapparátus leépüljön, de ez nem vonatkozik például az APEHre. Egy pia cgazdaságban más típusú adóhivatalra és adóapparátusra van szükség, mint amilyet egy központi tervezésű gazdaság kialakított. Ezért az az érv, amit itt Torgyán úr elmondott, hogy milyen hibás, hogy az APEH növekszik, az alapjában véve téves. A feketegazdas ág elleni fellépésnek vannak adminisztratív feladatai, és ehhez adminisztratív szakapparátust és képzett szakapparátust kell kialakítanunk.
