Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1746 Emiatt továbbra is annyi lakás épül csupán Magyarországon, mint a legsötétebb magyarországi korszakban, a Rákosikorban. A különbség csupán az, hogy Rákosi Mátyás nem sarcolta meg emellett még a nép et egy 25 százalékos áfával. (Zaj és derültség a kormánypártok soraiban.), nem sarcolta meg a lakásépítőket ezzel, mint a HornKunczekormány teszi. Választási költségvetés ide vagy oda, a kormány nem érti meg vagy nem akarja megérteni a Független Kisgazda párt álláspontját; ha több lakást akar, akkor ne vessen ki 25 százalékos sarcot a lakásépítésre, hanem azt nulla százalékra csökkentse, és ezzel ösztönözze a lakásépítést. A kormány ráadásul miközben beruházási offenzíváról beszél, a központi állami beruhá zásokon akar takarékoskodni. Ez tehát egy elfogadhatatlan, rossz konstrukciójú költségvetés. Számos észrevételem lenne még, ezeket majd a későbbi felszólalásaimban, remélem, lehetőségem lesz elmondani. De most legyen szabad rámutatnom, hogy az ÁSZ jelentés e - most már szokásos módon - megint a törvénysértések sorára utal, megint oldalakon át sorolja azokat a törvénysértéseket, amelyekre korábban is felhívtuk a figyelmet. És miután ez az egész költségvetés a gazdaság valóban jelentős növekedését semmiképpen sem tudja elindítani; alapvető területeken van elhibázva a költségvetési szerkezet; nem ad oda pénzt, ahova kellene vagy nem ad elég pénzt; más területeken bőkezűen szétszórja az állam pénzét - ezért tehát pont ellentétes lesz a hatása ennek a költségvetés nek, mint ahogy azt gondolják. Nem indul meg a gazdasági fejlődés olyan ütemben, ahogy azt jósolja a költségvetés indoklása, hanem a Független Kisgazdapárt megítélése szerint megint lehet majd a következő évre mondani, hogy az megint a reménykedés és a ver gődés költségvetése lesz. De - amint azt a beszédem elején jeleztem - szerencsére azt már nem a HornKunczekormány fogja előterjeszteni, és akkor az új kormánynak lehetősége lesz a gazdaságot rendbe tenni. Addig is ezt az előterjesztést a Kisgazdapárt elu tasítja, mert ez nem egyeztethető össze a magyar gazdaság jól felfogott érdekeivel. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Dr. Torgyán József elhagyja az üléstermet.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Szólá sra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről 10 perces időkeretben; őt követi majd Kádár Béla képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök A sszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatom, ahol Torgyán úr abbahagyta; nevezetesen: valóban igaz, hogy Magyarország nem rövid ideje a vergődés és a remény két egymással nehezen összehozható gondolatával küszködik. A tévedés, amit Torgyán képvis elő úr elkövetett, hogy erről a kérdésről nem egy évvel ezelőtt, hanem két évvel ezelőtt volt szó, és ma egy egészen más állapotban beszélhetünk erről a két fogalomról. Nevezetesen arról van szó, hogy a '96os költségvetés előtt Kornai János ilyen címmel e gy könyvet jelentetett meg, s valóban erre a könyvre az SZDSZ vezérszónoka, Pető Iván hivatkozott. Ez két évvel ezelőtt volt, és két évvel ezelőtt a restrikciók szigorú lépéseinek időszaka volt jellegzetes a magyar gazdasági életre, ma pedig egy egész más korszakban vagyunk, amikor ezek a restrikciós lépések meghozták a maguk gyümölcseit. Nem lehet azt mondani, hogy az a szó, hogy vergődés, ne lenne jellemző még ma is a magyar életre. Hiszen annak a furcsaságnak a jegyében élünk már hét vagy nyolc éve, hogy egy nagyon ígéretes politikai és gazdasági átalakulás a gazdasági teljesítmények visszaesésével járt, az izolált vasfüggönnyel körülvett piac megszűnt, és ez a magyar gazdaság teljesítőképességének nagy részét tönkretette. Ez egy olyan gazdasági visszaesé st eredményezett, amit ilyen hosszú idő alatt sem tud a kialakuló hatékonyabb rendszer és politikailag, társadalmilag elfogadott pluralisztikus rendszer rendbe tenni.
