Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
1738 szerény mértékű, minimális gazdasági növekedés volt az országban, de volt egy kétségtelen nagy hátránya: az, hogy ezek a kedvező gazdas ági folyamatok romló életkörülményekkel párosultak. 1997ben további javulás figyelhető meg a pénzügyi egyensúlyban. Két közelmúltbeli tényre szeretnék utalni. Az egyik az, hogy augusztusban a fizetési mérleg aktívumot mutatott, és őszintén szólva kétszer is el kellett olvasnom ezt a sajtóértesülést, hogy jól láttame, hogy nem hiányról, hanem aktívumról van szó. Hiszen ez a néhány százmillió dolláros aktívum olyan jelenség, amely, bár nem először fordul elő a szocialistaszabaddemokrata kormány gazdaságpol itikájának köszönhetően, de mindenesetre még mindig nagyon ritka. A másik ilyen közelmúltbeli tény, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jegybank elnökének számai alapján, pontosabban a jegybank számításai alapján és a jegybank elnökének a nyilatko zata alapján megerősíthetjük, hogy az elmúlt húsz évben nem volt még ilyen alacsony a nettó adósságállomány, mint éppen napjainkban. Tehát 1997ben - ezt csak jelzésszerűen mondtam - tovább javult a pénzügyi egyensúly. A gazdasági növekedés ebben az évben már érezhető mértékű lesz, az 34 százalékot is elérheti. Ugyanakkor - erre hivatkoztam az előbb úgy, hogy a hét szűk esztendő végét jelenti az 1997es év - mindezt a gazdasági növekedést úgy tudjuk az országban fenntartani, hogy idén nem romlanak, sőt, en yhén javulnak a reáljövedelmek. 1998ban változatlan egyensúlyi paraméterek mellett az 1990et követő évek legnagyobb gazdasági növekedése elé nézünk, mert - minden magánszámítással ellentétben - 198990et követően, egy nagy visszaesés után a legjobb növe kedés sem érte el még a 3 százalékot. Ezt már minden bizonnyal ebben az évben is meg fogjuk haladni, és a jövőre várható 45 százalékos gazdasági növekedés a rendszerváltás utáni legjobb év lesz a gazdasági növekedés szempontjából. Remélem, hogy az eddigi legjobb év, és ezt a számot a későbbiek során még növelni is tudjuk. Viszont van egy nagy különbség az előző évekhez képest, hogy mindez - még egyszer hangsúlyozom: változatlan egyensúlyi feltételek mellett - érezhetően javuló reálkeresetek és reáljövedelm ek mellett lehetséges, miközben érezhetően csökkenni fog az infláció. 1998at tekintve szembe kell néznünk azzal - részint politikusok nyilatkozatai, részint publicisztikák alapján , hogy ez most a szigorú költségvetés vagy pedig a választási költségvetés éve lesz. Az 1998. évi költségvetésre vonatkozó tervek melyiket húzzák alá elsősorban? Nos, ha megnézzük a számokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy csökken ugyan az elsődleges egyenleg többlete, de erre azért van lehetőség, mert éppen az eddigi gazdaságp olitikánk és a csökkenő államadósság következtében az államadóssághoz kötődő kamatterhek radikálisan csökkennek 1998ban az előző évekhez képest. Ennek következtében nem kell fenntartani a központi költségvetés kiadásainak azt a többletét, amit eddig jórés zt ezek a kamatkiadások emésztettek fel. A másik, hogy reálértéken valóban növekvő központi költségvetési kiadásokról beszélhetünk, és ez olyan szokatlan jelenség az 1994 utáni költségvetésekben, hogy több hozzászóló is érintette. Nos, ezzel kapcsolatban a zt szeretném aláhúzni, hogy az elmúlt évek stabilizációs politikája azért az államháztartáson belül is járt nemkívánatos következményekkel, nemcsak a társadalomnak kellett a terheket viselni. Az elmúlt kéthárom évben olyan restanciák maradtak, amelyekért a számlát, ha úgy tetszik, most visszamenőlegesen is benyújtották, és ezeket a számlákat visszamenőlegesen ki kell fizetni. Tehát olyan megúszhatatlan költségvetési kiadások is jelentkeztek, amelyek teljesítésére az elmúlt években nem volt lehetőség, és ez ért ezek a kiadások most nagyobb mértékben növekednek, mint ahogy ez az elmúlt években megszokott volt. Igen ám, de önmagában az, hogy a kiadások nőnek, még nem jelent semmit. Ugyanúgy, ahogy a háztartások, a családok kiadásait sem lehet olyan alapon megné zni, hogy most ezer forinttal nőttek vagy tízezer forinttal nőttek, attól függ, hogy ezeknek a családoknak a jövedelmi helyzete egyébként mit tesz lehetővé, ugyanígy a központi költségvetés kiadásait is érdemes ahhoz mérni, hogy a gazdaság teljesítményéhez , a gazdasági összteljesítményhez, amit a bruttó hazai termékkel szoktunk jellemezni, ehhez a bruttó hazai termékhez képest milyen arányt képvisel. Nos, hogyha ezeket az
