Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
1737 Tudományos Akadémián, sem pedig a magyar Országgyűlésben nem állja meg a helyét. (Kertész István: A közgaz dasági egyetemen sem!) Nem tudom, honnan vette Varga Mihály képviselőtársam, hogy ha nem lett volna a szocialistaszabaddemokrata kormány, akkor akár 13 százalékos is lehetett volna a gazdasági növekedés, legalábbis ennyit vesztettünk ennek a kormánynak a tevékenysége következtében. Mondhatott volna 20at, 25öt. Én is mondhatnám, hogy ha az 1990es évek elején ez a kormány lett volna hatalmon, akkor jövőre a gazdasági növekedés akár 20 százalékos is lehetne. De én nem szeretek ilyen megalapozatlan számokka l dobálózni, a történelem a "mi lett volna, ha" szituációkat nem ismeri. Ezzel együtt... (Dr. Szabad György: De ismeri 40 év történetét!) Köszönöm szépen, Szabad György képviselőtársam hozzászólását, közbekiabálását az elmúlt 40 évről, mert éppen ezzel sze rettem volna folytatni. Mert míg Varga Mihály képviselőtársunk Churchillidézetéből jól kiolvashatóan nem kedveli a szocialistákat - ez egyébként nem feltétlenül baj , mégis a hozzászólásának egy része alapján az volt a benyomásom, hogy az elmúlt 40 év ga zdaságpolitikájának hű örököse. Ugyanis az a fajta gazdaságpolitika, amely nem törődik a fizetési mérleg hiányával, az a fajta gazdaságpolitika, amely nyakló nélkül költi a közpénzeket, mindnyájunk pénzét, kedves képviselőtársaim, és ezen keresztül növeli az államháztartás hiányát, nos ez az a fajta gazdaságpolitika, amely hitelből finanszírozza a gazdasági növekedést - és éppen ezt szorgalmazta Varga Mihály néhány perce ebben a Házban. Ez volt az a politika, amely a hetvenes években olyan helyzetet teremte tt Magyarországon, hogy egy mesterséges gazdasági növekedés következtében olyan államadósságot termelt, amelynek a terheit mai napig nyögjük, és éppen a szocialistaszabaddemokrata kormány volt az első kormány a rendszerváltás után, amely ezzel az örökségg el érdemben szembe mert nézni. (9.10) Már csak egy apró megjegyzés: azzal egyébként én teljes mértékben egyetértek, hogy Magyarország bizonyos értelemben kettészakadt, és a keleti régiók sokkal lassabban fejlődtek, mint a nyugati vagy a Pest környéki régió k. Ez igaz. De ez nem a szocialistaszabaddemokrata kormány munkájának a következménye, ez a piac következménye. A piac egyik jellemvonása ugyanis éppen az, hogy a tőke először is odamegy, ahol a legjobban megtalálja a számításokat. Éppen a kormányoknak ke ll olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely egyébként kiküszöböli a piacnak ezt a nem minden szempontból szerencsés mellékhatását. Ha már a beruházásokról és a kettészakadtságról beszélt képviselőtársam, akkor hadd utaljak arra, hogy a jövő évi elképzelése k között szerepel, hogy beruházási támogatásokat adjunk, munkahelyteremtő támogatásokat adjunk a beruházóknak éppen az ország kevésbé fejlett régióiban. Gondolom, hogy ezzel a javaslattal ön is lelkesen egyet fog érteni. Én azt hiszem, hogy ennyi elég is v olt az előző hozzászólás néhány észrevételére. Engedjék, meg, hogy most már érdemben foglalkozzak azzal a gazdaságpolitikával, amit az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat tükröz. Az államháztartási törvény nemrég bevezetett módosítása bevezette az úgyn evezett gördülő tervezés fogalmát, ami azt jelenti, hogy nem egy év, hanem legalább három év tendenciáját igyekszik felvázolni, figyelembe venni. Ebből a szempontból talán nem haszontalan, ha bevezetőképpen három évet vizsgálunk meg, az 1996os, az 1997es és az 1998as évet. 1996ot nyugodtan tekinthetjük a pénzügyi stabilizáció első teljes pénzügyi évének. 1997et nyugodtan minősíthetjük annak az évnek, amely minden bizonnyal a hét szűk esztendő végét jelenti. 1998at pedig minősíthetjük úgy is, hogy az e xportvezérelt, fenntartható gazdasági növekedés első pénzügyi éve lesz az országban. Mit jelent ez a részletekben? A részletekben ez azt jelenti, hogy 1996ban javult a fizetési mérleg, az államháztartási hiányt alacsony mértékűre faragtuk le, javult a ter melékenység, csökkent az állami újraelosztás, mint erre már más hozzászólók is felhívták a figyelmet. Ennek ellenére egy
