Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
1732 1996ban szintén 5 százalékos növekedés történt volna, ha nincs az MSZPSZDSZkormány téves diagnózisa és hibás terápiája. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hivatalosan a '96os év 0,5 százalékos növekedéssel zárt, e z 4,5 százalékos elveszített növekedést jelent. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ha ezeket az adatokat összeadjuk, akkor nem gazdasági csodáról beszélhetünk, tisztelt képviselőtársaim, hanem elvesztegetett lehetőségekről. A magyar gazdaság össze sen 13 százalékos növekedéstől esett el amiatt, hogy a kormánynak előbb nem volt elképzelése a gazdaságról, majd téves helyzetfelismerésből következően rossz gazdaságpolitikát folytatott. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gyimóthy Géza: Türelmet , uraim!) 13 százalékot vesztettünk, mert a kormány makacsul ragaszkodott egy hibás koncepcióhoz. (Gaál Gyula: Az Akadémia ülésére csöppentünk!) Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a kormánypárti sorokban némi élénkséget kelt, hogy a veszteségekről is be szélünk. Számomra erről Churchillnek egyik mondása jut eszembe. Churchill egy beszédében arról szólt, hogy ki volt az első szocialista. Szerinte az első szocialista Kolumbusz Kristóf volt. Megkérdezték tőle, hogy miért. Azért, mert Kolumbusz Kristóf nem tu dta, hová megy; nem tudta, hová érkezik, és mit fedezett fel - és mindezt más költségén tehette. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gaál Gyula: Mi következik mindebből a költségvetésre?!) Tisztelt Ház! A magyar gazdaság alkalmazkodóképességének k öszönhetően kiheverte ezt a tévedést. 1997ben újból beindult a növekedés, a KSH szerint és a valóságban egyaránt várható mértéke 3 százalék. Szembetűnő, hogy az 1997es változás döntő mértékben származik az iparon belüli külföldi zöldmezős befektetésekből , amelyek döntően 1994 előtt indultak, '94 és '96 között folyamatosan bővültek. (T. Asztalos Ildikó: Micsoda?!) Ebben azonban nem a kormánynak, hanem a magyar gazdaság előnyeinek van meghatározó szerepe. Ennek a növekedésnek, tisztelt képviselőtársaim, hár om forrása van. Az első: hét multinacionális cég ipari zöldmezős befektetéseinek a többletteljesítménye hozza a GDPnövekedés mintegy felét. Ez a növekedés az elektronikai, számítástechnikai iparra és az autóiparra koncentrálódik. Ezek a cégek az IBM, a Ge neral Motors, az Opel, az Audi, a Philips, a Suzuki és a Ford. Másodszor: a többi külföldi zöldmezős ipari befektetés, például a Sony vagy a TDK beruházása, adja a növekedés mintegy negyedét. És végül, csak a növekedés maradék negyedét adjá k a meglevő infrastrukturális beruházások. Látom, az ipari államtitkár asszony csodálkozik, javasolom, hogy nézze meg a GDP mögött meghúzódó folyamatokat. (T. Asztalos Ildikó: Te is megnézhetnéd!) Azt hiszem, ezek az adatok egyértelműen azt igazolják, hogy a növekedésért a nagyberuházásoknak, az ott dolgozó polgároknak kell köszönetet mondani és nem a kormánynak. A polgárokat és a családokat illeti a dicséret, akik kibírták a megszorításokat, a keresetelvonást, az átgondolatlan jogszabályalkotást. Azoknak j ár köszönet, akik a sokkterápia ellenére is vállalkoztak, befektettek, megtakarítottak, és nem az öntömjénező kormánynak. Tisztelt Ház! Az 1998as állami költségvetés az MSZPSZDSZkormány utolsó költségvetése. Ezért a most folyó vitában értékelnünk kell a baloldali koalíció eddigi teljesítményét. Bár a költségvetési vita elsősorban a gazdasági folyamatokra koncentrál, mégis elengedhetetlennek tartjuk, hogy legalább jelezzük a magyar társadalom közérzetét és esélyeit meghatározó folyamatokat. Elöljáróban az t kell megállapítanunk, hogy a gazdasági növekedés társadalmi feltételeiben semmilyen érzékelhető, kedvező elmozdulás nincs. Különösen drámai a romlás az egészségügy és a bűnözés területén. Amióta statisztikai mérés folyik Magyarországon, tehát 130 éve, ne m volt olyan ütemű népességfogyás, mint 1996ban. Ma úgy tűnik, az idei év még rosszabb lesz, hiszen csak az első félévben 25 ezer fővel csökkent a népesség. A családonkénti átlagos gyermekszám 1,7, ami a minimális társadalmi reprodukciót sem biztosítja. A kormány tehetetlenül széttárja a kezét és magyarázkodik. A legkomolyabb kormányzati érv, hogy más országokban is van hasonló tendencia.
