Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 14 (309. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Mit tehetünk az utódállamok magyarjainak oktatásügye terén?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1657 Belátjae egy, a határainkon kívül élő magyar oktatók számára létesítendő akkreditációs bizottság hasznos voltát? Hajlandóe a felsorolt igényeket a közoktatási törvényben megjeleníteni vag y ilyen jellegű módosítást támogatni? Ezek volnának kérdéseim, hogy ki ne csússzak az időből - az indokolást ezek után tenném meg. A Trianon óta fennálló helyzet alapvető kérdéssé tette a kisebbségi létbe szorult magyar közösségek megmaradását. Ebben az ok tatás szerepe a térség történelmi folyamataival együtt járó családrombolás és az egyházi közösségek szétverési kísérlete következtében soha nem látott mértékben megnövekedett hosszú idő alatt. Ha belátjuk az oktatás szerepének fontosságát és felértékelődés ét, és ha valljuk a határokon átható művelődésben, hagyományokban, vagyis a tudatunkban, sőt tudatalattinkban gyökerező nemzeti összetartozást, akkor belátható, hogy az oktatásügynek szerepe van a közös nyelv, a közös kultúra ápolásában. Ez pedig a fennmar adást fogalmazza meg elsődleges célnak a határainkon túl élő őshonos magyarság esetében. Ha ebben egyetértünk, államtitkár úr, akkor nem tehetjük ki múló politikai erőviszonyoknak, belharcoknak a nemzet egészére kiterjedő és kiterjesztendő magyar nemzeti o ktatást és nevelést. Nem függhet ez a folyamat az Országgyűlés és a kormány éppen adott összetételétől és az évről évre megújuló költségvetési viták eredményétől! A jelenlegi Magyarország szomszédsági területén élő magyarok kultúrájának ápolása - az alkotm ányban rögzített felelősségvállalás alapján is - a legcélszerűbben meg kell jelenjék a magyar jogrendben is. Ez lenne a legfontosabb lépés véleményem szerint a magyar nemzet széttagoltságából fakadó romboló következmények kivédésére. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Szabó Zoltán művelődési és közoktatási államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tis ztelt Ház! Nem tudom, képviselő úr, kérdése címében az "utódállamok"at hogyan kell érteni. Utódállamokként rendszerint a Monarchia utódállamait szokták nevezni. A határon túli magyarság részint a Vajdaságban van, amely Szerbiának része; ez legfeljebb a Ju goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság utódállamának tekinthető. Hogy Románia minek az utódállama, amely Erdélyt tartalmazza, azt aztán végképp nem tudom. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Képviselő úr kérdéseire rátérve: Az első kérdést, meg kell vallano m őszintén, mintegy félórás tanulmányozás után sem tudom bekódolni. Az, hogy az egyedi összetett nevelésioktatási intézmény felvétele a több célú intézmények közé, amely a kisebbségek oktatását térségi együttműködés keretében hangolná össze a vele társult intézménnyel - szerintem ennek a mondatnak magyarul nincs értelme. Ha netán képviselő úr arra gondolt, hogy a határ menti térségi együttműködésben önkormányzatok, illetőleg önkormányzatok által fenntartott iskolák működjenek együtt Magyarországon a szoms zédos ország nyelvének, a szomszédos országban pedig a magyar kisebbségnek az oktatásában, úgy az a véleményem, hogy ennek törvényi szabályozására nincs szükség, hiszen erre jelen pillanatban is lehetőség nyílik. Törvénnyel pedig kötelezni az önkormányzato kat, illetőleg iskolafenntartókat erre nem lehet. Második kérdésére válaszom az, hogy igen, helyeselném, mármint az Országos Köznevelési Tanácsba bevonni a szomszédos országbeli magyar pedagógus szövetségek elnökeit. Úgy gondolom, ennek megvalósításához si ncs szükség törvénymódosításra - ezentúl meg fogjuk őket hívni. Ami a határon túli magyar pedagógusok továbbképzését illeti, erre a Művelődési Minisztérium jelen pillanatban is komoly erőket fordít. 1997ben a határon túli magyar oktatás és kultúra