Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
1559 népeknek a kezében van, amelyeknél három feltétel adott: a magas szintű képzés, a képességek, tehetségek feltárása, és az, hogy az erkölcsi értékek szintje magas legyen. Tudom, hogy erkölcsiségről szólni nem szakmai feladat, csak ha borról szólunk, akkor nemcsak élvezeti cikkről szólunk, hanem az ember egészségéről is. A bornak egészségre ható szerepe is van. A természetes borban a vitaminoktól a nyomelemekig széles skáláj át találjuk a hasznos anyagoknak. Ezzel szemben az alkoholos lötty nemcsak szemérmetlen csalás, de egészségkárosító is. Hát ezért is erkölcsi kérdés! Nem tudom, mi a nagyobb kár, az erkölcsi vagy a gazdasági - úgy vélem, ez is, az is. Azon túl, hogy a term őhely becsületes emberei is bekerülnek a negatív előítélet skatulyájába, az egész ország híre forog kockán. E helyzetre is igazak gróf Széchenyi István szavai, aki azt mondta, hogy néhány csalárd ember az egész ország becsületét veszedelembe hozta. Mennyi idő kell majd ezen csorba kidörzsöléséhez? Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül néhány szót szeretnék szólni az 1994. évi CII. törvény módosításáról is. Egyet lehet érteni a törvénytervezet általános indokolásával, mely leszögezi, hogy nemcsak a közigazg atásban, hanem a szőlő, borgazdaság szereplői körében is általánosnak mondható az a vélemény, hogy a köztestületként működő hegyközségekre szükség van. A módosítás indokai közül kiemelem azt, hogy ki kell küszöbölni a hegyközségi tagok hasonló célú köztes tületekben, illetve érdekvédelmi szervezetben való egyidejű kötelező tagságának és tagdíjfizetésének kényszerét. Ez eddig is jelentősen nehezítette a hegyközségi szervezet elfogadtatását, hiszen értelmes választ adni e kötelező kettős tagságra sem a törvén yalkotó, sem a törvényalkalmazó nem tudott. Ha a módosítást a Ház elfogadja, az érdekeltek majd jogosnak érzik, hogy az eddig elfogadható magyarázat nélkül maradt szabályozás hibás volt, és az ő egyszerű igazságuk célba ért. A szakmán belül és itt a Házban is tart a vita arról, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát az általa képviselt termékpálya vonatkozásában terméktanácsnak kelle tekinteni. E ponton nincs konszenzus. Nekem meggyőződésem, hogy azért kell e beterjesztett törvényjavaslat irányába elmozdulni , mert az élelmiszerágazaton belül talán itt valósult meg legteljesebben a vertikális integráció, hiszen együtt vannak a termelők, feldolgozók és a kereskedők is. A vertikalitás miatt a termelés szabályozása mellett a terméktanácsi hatáskör, a piac szabál yozása is megvalósulhat. Vélhetően helyes elgondolás, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa vegye át a terméktanácsi jogkört, de úgy, hogy jelentős érdeksérelem nélkül integrálja a jelenlegi SzőlőBor Szövetséget és Terméktanácsot. Ezen integrálásnak technik ai részét pontosan, az érintettek bevonásával kell kimunkálni és megvalósítani. Feltétlenül szükséges e kényes pontot megfelelően kezelni, s e vonatkozásban is békét teremteni az ágazat érdekképviseleti szervei között. A törvényjavaslat tárgyalásával párh uzamosan folyik majd a költségvetési törvény tárgyalása. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy a hegyközségek törvényi előírásainak megfelelő működéséhez szükséges költségvetési források megteremtéséről feltétlenül szükséges gondoskodni. Természetesen a költs égvetés nem tud minden problémát megoldani, ezért fontolóra kellene venni a hegyközségeknél a járulék mértékének a valós szolgáltatások nyújtásához igazítását. Nehezen fogunk eltartani hegyközségi szervezeteket az elvárásainkhoz képest kevésbé dinamikusan növekedő költségvetési támogatásokból és a nem ritkán csak 1020 forint/aranykorona hegyközségi járulékból. (21.30) Tisztelt Képviselőtársaim! Kevés az a fogalom, amely népszerűségében, gyakoriságában megelőzi a bort az európai kultúrában. Ott találjuk a B ibliában, a görög és római mitológiában, a szépirodalomban egyaránt; tárgya az egyházi liturgiának és az ünnepi asztal étrendjének. Dicsérik, áldják a költők, írók ősidőktől fogva, de átkozzák is az emberek, mert nem tudatosodott bennük eléggé, hogy a kult úra minden elemét kulturált módon kell használni, alkalmazni és élni vele. Vári János kérdezte aggódva az 1990ben megjelent "A borbírálat szókincse" című kiadványban: Milyen lesz a jövő század, a jövő évezred embere? Foglalkozunke szőlőtermesztéssel,
