Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - RUSZNÁK MIKLÓS (független):
1560 bor készítéssel? Élvezike majd hazánk csodálatos borindividuumainak szívetlelket gyönyörködtető színeit, ízét és zamatát? Hogy a kérdések mögött felsejlő óhaj teljesülhessen, ahhoz nyújt hathatós segítséget a régen várt, a szakmával közösen kimunkált, a módo sításokkal még kiegészítendő, és így általam is elfogadásra ajánlott két törvénytervezet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Rusznák Miklós úrnak, független ké pviselő. RUSZNÁK MIKLÓS (független) : Köszönöm szépen. Rendes hozzászólást kérek, elnök asszony, nem kétpercest... (Az elnök jelzésére reagálva:) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezen késői órákban olyan törvényjavaslatot, törvényterve zetet tárgyalunk, amely - ha az asztalunkra kerül - mindnyájunknak megdobogtatja a szívét. Nagyon sok mondás hangzott el az elmúlt néhány percben, engedtessék meg, hogy én is egy rigmussal kezdjem rövid hozzászólásomat. Ezt a szólást lakodalmakban szokták mondani, amely a szőlővel és borral függ össze: "Midőn Noé apánk Isten parancsára a vízözön előtt futott a bárkába, minden növény- és állatfajból a bárkába egyet vitt, hogy a vízözön után ne nélkülözzön semmit. De a legjobban mégiscsak azt tette, hogy a sz őlőtőkét el nem felejtette". Nos, kedves képviselőtársaim, ez a szőlőtőke, mint ahogy elhangzott az előző hozzászólásokban már, sok bajt, sok örömöt okozott, de kultúránkban nagyon sok olyan eseménnyel hozható kapcsolatba összességében, amely a mindennapi életünkhöz hozzátartozik. A szőlő, a bor... Mint aki Tokajhegyalján él, a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy kínkeserves munkával, de a mai napokban, az ősz örömével és mindenféle problémájával együtt az ottani ember meg kell hogy találja a megélh etését, meg kell hogy találja az abban való számítását. Tokajhegyalja az elmúlt években, mondhatom, nem a legszerencsésebben vészelte át az átmenet időszakát, de abban vitatkoznék az előttem hozzászóló képviselőtársammal, hogy - legalábbis Tokajhegyalján - nem darabolódtak szét a szőlők, tehát nem lettek apró parcellák, sőt, a termelőszövetkezeti rendszer idején is bérbe adták 800 és 1600 négyszögöles parcellákra osztva ezeket a területeket, mert a gazda gondossága mindennél fontosabb a kis parcellákon megm űvelhető szőlőterületeken. Végső soron lehetett azt egyben permetezni, egyben művelni, de az egyholdas területek a családi gazdaság munkájával együtt tudták kiteljesíteni azt, ami a szőlő igényét megtestesíti. Mondanivalómat annak a gondolatsornak a körébe szeretném csoportosítani röviden, amely a hegyközségek problémaköréhez tartozik; nevezetesen: meglesz a származás- és eredetvédelem, de ez végső soron csak akkor oldja meg a problémát - azt a problémát, amit itt a hozzászólásokban képviselőtársaim is fölv ettek - a borhamisítással kapcsolatban, ha a hegyközségek rendkívül szervezetten és jól fognak működni. Ehhez az a pénzösszeg, amellyel ők rendelkeznek, amelyhez akár a termelésből, akár az árbevételükből, szőlőtermelésből hozzájutnak, oly kevés és olyan a lacsony mértékű, hogy nincs, illetve nagyon minimális a jövedelemtermelő képességük. Pénzügyminiszter úr nincs itt, de azt hiszem, államtitkár úrnak is felhívhatom a figyelmét, hogy talán egy picit jobban kellene lobbyzni - vagy biztosan kell is, vagy lobb yzik is - azért, hogy ezek a hegyközségek, amíg meg nem erősödnek, több támogatást kapjanak, hogy érezzék az ott élő emberek, hogy szükség van rá, érezzék az emberek, hogy csak ők tudják megállítani a borhamisítást, hiszen ahol a szőlő, a bor a tőkétől kez dve egészen az asztalunkra kerülésig kísérve lesz dokumentumokkal, akkor ezt az állami adminisztráció nem tudja követni Budapestről, nem tudja követni, hogy hol és mikor pancsolnak, de a helyben lévő hegyközségi szervezetek bizony tudják az eredet- és szár mazási bizonyítvánnyal majd igazolni, ha ezek megfelelően működésbe lépnek. Azt hiszem, hogy az a költség, amire most is 70 millió forint rendelkezésre áll a költségvetésben, nem lesz elég ahhoz, hogy az ebben a törvényben leírt kötelezettséget a hegyközsé gekre ráhárítsa, nem lesz elég a hegyközségek számítógépes rendszerének a beszerzésére, hiszen ha olyan kataszteri
