Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1544 mindez még csak 1000 forintba kerül, tehát az emelés a javaslat változatlan hatálybalépése esetén 500 százalékos. Tovább idézhetném még a példákat, de ennyi is elég annak belátásához, hogy az illetékek alaposan emelkednek, és korántsem csak az állami gazgatás területén, hanem többek közt a cégbejegyzési eljárásnál is. Jó példa lehet erre a 6. §, amely a cégbejegyzési eljárást új d) ponttal egészíti ki, és úgy rendelkezik, hogy az illeték "külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 2 00 ezer forint". A rendelkezést nyilván az ihlette, hogy ha már megakadályozni úgysem tudják - vagy talán nem is akarják - a vagyonnal kapcsolatos manipulációkat, akkor legalább a sápot emeljék le róla a költségvetés részére. Akkor sem repesünk az örömtől, ha az illetékek vigasztalan területéről a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítási javaslatára térünk át, mert ha százszor is adócsökkentést emleget is a kormánypropaganda, ezúttal is az az egyszerű igazság, hogy a központi bevételek elosztásán ál egyre hátrányosabb helyzetbe kerülő önkormányzatok gondjainak megoldását is abba az irányba igyekeznek terelni, hogy lehetőség szerint adóztassanak meg mindent, ami csak a kezük ügyébe és látókörükbe kerül. Így adóztatnak az építmények, az idegenforgalo m után, és adóztatják a vállalkozókat helyi iparűzési adó képében. A 13. § a következő módosítást terjeszti elő: "Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban iparűzés i tevékenység)." Módfölött tanulságos, ha ezzel összefüggésben elolvassuk a 15. §t is: "Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áru k beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint a) 1998. évben az anyagköltség 33 százalékával; b) 1999. évben az anyagköltség 60 százalékával; c) 2000. évtől az anyagköltséggel." Mint az idézetekből nyilvánvaló, az előterjesztő t, illetve a törvényhely megfogalmazóit a legcsekélyebb mértékben sem zavarják a tények. Anyagköltség után mint jövedelem után adózni egyszerűen abszurdum, mert az anyagköltség - mindenki tudja - nem jövedelem, és hogy ezt a tényt az adóhatóság csak a 2000 . évtől hajlandó tudomásul venni és elismerni, az a hatalmi arrogancia, sőt a legelképesztőbb cinizmus leplezetlen megnyilvánulása. Hasonló példa még nem egy akad, mert mint az imént mondottam, a javaslat valóságos példatára az ilyesfajta módosításoknak. M indenesetre tényként vehetjük tudomásul, hogy a tervezet nemcsak az adózóról ismeri el, hogy ember, hanem az adóztatóról is, neki is joga van az örömhöz. Ez fogalmazódik meg a 18. §ban, ahol is ez áll: "Az érdekeltségi célú juttatásból az adó- és illetékh atáskör címzettjei, továbbá a polgármesteri, főpolgármesteri, valamint a megyei önkormányzati hivatal adó- vagy illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselői részesülhetnek." Cinkosság volna elhallgatni, hogy szigorúan véve az így előirányzott módosítás a legenyhébb fogalmazás szerint is tisztességtelen megkülönböztetés a többi önkormányzati dolgozóval szemben, aki szintén ellátja munkáját, és jó esetben is csak a bértábla szerinti fizetést kapja meg. (20.20) Ám el kell ismernünk, hogy a módosítá s pragmatikus szempontból jól működő szabály lesz. Így ugyanis el lehet érni, hogy ne lelkiismeretére, hanem egyéni érdekeire hallgasson minden adó- és illetékügyben eljáró köztisztviselő, mert így ő is jól jár, és az önkormányzat kasszája is telik. Végtér e is, régi igazság, hogy nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. Száz szónak is egy a vége: míg tehát a bankok privatizálására semmi sem drága, milliókat sem restellnek ajándékba adni, a kisembereknek az adó- és illeték növelése jut osztályrészül, hogy ismét legyen miből megtölteni a telhetetlen pénzeszsákokat. Tehát mindhárom módosítás a szigorítás jegyében fogant, így nem fog csökkenni az infláció, nem javul az életszínvonal, és az adózó polgárnak sem lesz jobb a közérzete, mint eddig volt. Rezignáltan állapítom meg, hogy a most
