Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1543 Tisztelt O rszággyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Egyetlen ilyen felszólalásról tudunk, ez pedig Kávássy Sándor, Független Kisgazdapárt. Úgyhogy megadom a szót Kávássy Sándor képviselő úrnak. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalt javaslattal módosítani kívánt törvények - valamennyien tudjuk - az úgynevezett rendszerváltás elején keletkeztek, és bár csak igen rövid múltra tekinthetnek vissza, máris több módosítást értek meg, és a módosítások többnyire csak annyit jelentettek, hogy szorítottak egyet az adóprésen, és mint az előterjesztésből kitűnik, most is csak erről van szó, erre lehet számítani. Mindezek okairól és hátteréről hitem szerint pontos elgondolásaim van nak, most azonban ezt nem részletezném. Az elmúlt évek tapasztalatai és a jelen előterjesztés is csak azt igazolják, hogy az adótörvények kiagyalói csak birkának nézik az állampolgárt, akit nyírni és fejni kell, de etetni már nem vagy nemigen, pedig a régi recept szerint etetni kell a juhot, ha nyírni és fejni akarjuk - legalábbis ahogy Mária Terézia tanította, illetve szállóigévé vált szavai nyomán tudhatjuk. Ha a tervezett módosításokat nézzük, ha semmi másban, abban biztosak lehetünk, hogy a sikerpropaga nda kulcsszavaként hangoztatott növekedésből egy feltétlenül be fog jönni, nevezetesen, hogy az illetékek és az adók egészen biztos, minden kétséget kizáróan növekedni fognak. Bár az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvényt csak ittott csipkézte ki a ja vaslattevő, feltétlenül fel kell figyelnünk a 2. § (1) bekezdésének új c) pontjára, mely szerint mentes az öröklési illeték alól "a magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján lévő összegnek a kedvezményezett, illetve az örökös általi megszerzése, ha azt a ke dvezményezett, illetve az örökös a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja vagy más nyugdíjpénztárba viszi át". (20.10) A mondottakat akár toleráns, kedvezményes illetékpolitikának is tekinthetnénk, és a jelek szerint annak is akarják eladni - idézőjelbe értve ezt az "eladni" szót , pedig nem az. Itt valójában arról van szó, hogy az előterjesztők a törvényhozást felhasználva játszanak a nyugdíjpénztárakat beindító tőkéscsoportok kezére, nekik nyújtanak komoly - nyugodtan mondhatjuk - felbecs ülhetetlen segítséget, amikor olyan intézkedést kívánnak törvénybe foglalni, amely lehetőség szerint hozzájuk csorgatja az állampolgárok pénzét, megtakarított tőkéjét. Nem akarok gonoszkodni, se rosszmájúskodni, mégis furdalja az oldalamat a kíváncsiság: v ajon mi és kik motiválhatták az előterjesztőt, amikor az idézett pontot kiötlötték? Miután egyelőre nincs módunk fellebbenteni a fátylat, érjük be annyival, annak megállapításával, hogy a hivatkozott szakasz teljes egészében rendszeridegen, nem illik bele a magyar jogi gondolkodásba, a magyar jog rendszerébe, és így teljesen jogos részünkről a feltevés, hogy turpisságra, kulisszák mögötti manipulációkra gondoljunk. A továbbiakat illetően szóba kell hoznom, hogy szép gyűjteménye, valóságos példatára a javasl at az állampolgár államigazgatási eljárás útján megvalósítható kiszipolyozásának és megsarcolásának, ami ugyanis az eljárási díjak növelését illeti. Mindez persze nem újság, de tény: minden év az eljárási illeték újabb növelésével jár, mintha a magyar álla mpolgár nem fizetne egyébként is súlyos adókat az állam fenntartására, működtetésére. Mindenesetre tanulságos ebből a szempontból a törvényjavaslat melléklete, ahol is a 2. cím 2. pontja a következőképp változik: "Magyar állampolgár vagy Magyarországon lak ó hontalan külföldön történő házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésének a magyar jog szerint nincs akadálya, 2000 forint illetéket kell fizetni." Ez eddig csak 1000 forintba került, tehát a növekedés százszázalékos. A 3. pontban ez áll : "Nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötéséhez szükséges olyan igazolás alóli felmentés, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a személy joga szerint nincs akadálya, 2000 forint illeték alá esik." Eddig, illetve ez még most is csak 8 00 forint. A névváltoztatásra vonatkozó 10. cím így változik, ismét csak idézem: "A névváltozás iránti eljárás illetéke 5000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetén az illetéket minden nagykorúnak különkülön kell megfizetnie." Jel enleg
