Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1539 évre változnak a paragrafusok, és csak vágyálom a jó adómorál, melynek kialakulása ellen senki sem tett többet, mint éppen azok, akik a személyi jövedelemadó kimunkálói, illetve eddigi módosítói voltak. Stabilitásról legfeljebb egyedül csak ebben az esetben - tudniillik az örökös módosítgatás tekintetében - lehet beszélni, ha ugyan ez stabilitás. Az előterjesztők már rögtön az elején, az első lépésnél meglepik az olvasót, mert az általános rendelkezések közé kívánnak - a 2. § (5) bekezdés helyére - új bekezdést iktatni. Idézem: "Ha nemzetközi szerződés e törvénytől eltérően rendelkezik, annak szabályait kell alkalmazni. Ilyen s zerződés hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi szerződésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre e törvény szabályait alkal mazni kell." - Eddig az idézet. Ne tessék haragudni - illetve nyugodtan lehet haragudni is , ha megjegyzem, hogy az idézett módosítás most épp a harmadik nekifutás eredménye, és távolról sem egyetlen a javaslatban. Talán hangsúlyoznom is felesleges, hogy az efféle toldozgatófoldozgató jogszabályalkotás nagyon nehézzé teszi az állampolgár számára a jogkövető magatartást. Ilyen évenként változtatott törvényhely továbbá az egyéni vállalkozó fogalmának a behatárolása is. Most a legfrissebb újdonság, hogy a m agánállatorvosi tevékenység megszűnik önálló f) pontként szerepelni; jelenleg az adott paragrafus a) pontjának része, helyére az önálló művészi tevékenység kerül. Azonban arról, hogy ez utóbbin pontosabban mit is lehet és kell értenünk, már nem esik szó. Eléggé el nem marasztalható pénzügyi szabályok nyomán már most is ott tartunk, hogy mint önálló vállalkozók dolgoznak színházainkban a súgók, a kellékesek, sőt a portások is. Vajon most kik következnek? A pénzügyi logika ugyanis - mint máskor - ezúttal is rendkívül egyszerű: mindegy, hogy vízszerelésre, gyertyaöntésre, miskárolásra vagy tájképfestésre vállalkozik valaki, fő, hogy adózzon, fizesse meg mindazokat a terheket, amelyek az egyéni vállalkozóra hárulnak. (19.50) Van azért hely, ahol mégis tetten ér hető a stabilitásra való törekvés, sőt a maradandóság is. Hogy ebben nincs köszönet, az persze más kérdés. Ilyen a kedvezmények forintösszegének eddigi - idézőjelben mondom - "örökkévalósága" is. A 4. §ban módosul ugyan a korábbi 11. § (3) bekezdése, amen nyiben az új szöveg kimondja: "Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá a nulla százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgyak ér tékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál." - Itt zárul az idézet. Mindezzel csak az a baj, ott van a kutya elásva, hogy az összeg évek óta változatlan, 100 ezer forint, pedig ha csak a hivatalosan elismert infláci ó mértékét vesszük, akkor is alig éri már el az eredeti érték felét, sőt még azt sem. De korántsem csak az ilyenolyan súlyú változtatgatásokkal van baj, hanem - mint ahogy már sokan szóvá tették - az egyes szakaszok érthetőségével is. Példa lehet erre az erdőgazdálkodással kapcsolatos 6. §, azon belül kiváltképp is a (2) bekezdés. Idézem: "A magánszemély az erdőfelújítás teljesítésének arányában kiutalt normatív támogatás összegéből és a visszautalt összegből akác és lágy lombos célállomány esetében az erd őfelújítás kezdő évét követő ötödik év végéig, egyéb fafajtáknál a nyolcadik év végéig költségként az indokolt kiadásokat számolhatja el, valamint a kiutalt normatív támogatás mértékéig terjedő összeget igazolás nélkül vonhatja le. A fennmaradó, az előzőek ben említett határidőn túl visszautalt összeg teljes egészében bevételnek számít." A kutya sem érti: az előterjesztők tulajdonképpen segíteni akarnak, értelmezésem szerint többékevésbé kedvezőbbé akarják tenni a viszonyokat, mégis fogadni mernék, hogy az erdőn és az erdőből élő emberek mindezt csak nagy fejtörés árán fogják megérteni. Amint azt sem egyszerű értelmeznünk, amit a 8. § (4) bekezdése tartalmaz. Idézem: "Az a vagyoni érték, amelyet olyan nem magánszemély - társaság, cég, szervezet s a többi - j uttat természetben, amelyet az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terhel adókötelezettség, a szokásos piaci érték
