Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1540 alapulvételével egyéb jövedelemnek minősül, kivéve, ha szerzési jogcíme e törvény alapján megállapítható." Itt is j oggal merül fel a kérdés, nem lehetnee egy kicsit világosabban, a közpolgár számára is érthetőbben fogalmazni. Persze hogy lehetne, csak ahhoz jobban kellene tudni magyarul. Míg egyes szakaszok azt sem magyarázzák meg rendesen, amit feltétlenül kellene, m ások addig feleslegesen pontosítgatnak. Így szinte komikus, amikor a 9. § (2) bekezdésében az úgynevezett jogosultsági hónap kapcsán azt olvashatjuk, hogy "egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe". Sokat töprengtem rajta, hogy szóba hozzame vagy sem, végül úgy döntöttem, nem hallgatom el. Elképesztő a tervezet 14. §ában megnyilatkozó bizalmatlanság. Nem mintha adótörvényeinkben ez újdonság volna, a rikító fogalmazás mégis meglepi az embert. Hallgassuk csak a kifogásolt szövegrészt. Idézem: "Nem minősül közcélú adománynak, és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügylet vonatkozó dokumentumai - alapító okirat, tájékoztatók, reklámok s a többi - és körülményei - szervezés, kapcsolódó feltételek - valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, de valójában az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny m egszerzését szolgálja, vagy az adományozó magánszemély ellenszolgáltatásban részesül. Ilyen esetben az igazolás kiállítása valótlan adat feltüntetésének minősül." A bizalmatlanság valóságos Csimborasszója! Nem tudom másként értékelni, mint hisztérikus kitö rést, epeömlést az állampolgári önállóság minden megnyilatkozása és minden jele ellen. Nem szólva a körülményes, nyakatekert, körmönfont fogalmazásról, melyet csak mint riasztó példát lehetne javasolni iskolai példatárak számára, hogy így ne, sohase! Kellemes meglepetés viszont a 25. §, amely valamelyest jóvá teszi az 1992ben elkövetett igazságtalanságot, amikor megszüntették a 10 évnél régebben tulajdonban levő ingatlanok eladáskori jövedelemadómentességét, s azt csak az 1982 előtt vásároltakra tart ották fenn. Ez a szakasz tehát enyhít azon a sérelmen, mely azokat érte, akik például 1983ban vagy '84ben szereztek ingatlant, és hiába vártak esetleg 8 vagy 9 évet ingatlanuk eladásával, adómentességet nem élvezhettek. Nem örülhetünk viszont a 18. §nak , amely költségkülönbözet címén 12 százalék különadó megfizetését helyezi kilátásba arra az esetre, ha "a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt, igazolt költséget". Aki tehát nem kártyázik, nem lóv ersenyezik, itt kipróbálhatja szerencséjét. És különösképp is kitűnik az idézett rendelkezés igazságtalansága, ha tekintetbe vesszük, hogy minden évben tízezrek várják, hogy megkapják adóvisszatérítésüket, amelyet előbbutóbb rendesen meg is kapnak, de eg y fillért sem azért, hogy az állam megelőzően ingyen használta a pénzüket. Ez is hozzátartozik az igazsághoz, és az ilyen motívumokra is gondolni kellene, amikor az előterjesztők különadó befizetésével kívánják sújtani a terhek alatt amúgy is roskadozó áll ampolgárt. Mert bár itt, ebben az esetben is igaz a régi mondás, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a karja", a lehetőségekhez képest mégis az igazságos megoldásokra kellene törekedni. Nekem tehát az a véleményem, hogy bár a tervezet a stabilitás megte remtését irányozza elő, a valóságban egyáltalán nem szolgálja azt, mivel - mint már az előbb is hangsúlyoztam - nem a társadalom, a gazdaság valódi mozgása alapján szabályoz, hanem a költségvetés pillanatnyi igényeiből indul ki. Innen a sok ugrabugra, és i nnen, hogy az ötletszerű rendelkezéseket átgondolatlanságuk miatt évente kell változtatni. Sajnos, a változások egyáltalán nem érintik az adókedvezmények összegét, holott ha valahol, itt feltétlenül figyelemmel kellene lenni az inflációra. (20.00) És nem t úlzunk, teljesen tárgyilagosak vagyunk, ha ezúttal is leszögezzük, hogy a törvény megfogalmazása több helyen is homályos, sőt érthetetlen, és ha valóban cél, hogy az adótörvény
