Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megnyitása és elnapolása - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1393 Először az írásba n előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót, elsőnek Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ, őt követi Surján László képviselő úr a Fideszből. (Zaj.) Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, képviselőtársaink örülnek, hogy ilyen nagy létszámú ha llgatóság előtt mondják el hozzászólásukat, de a hallgatóságot megkérem, hogy csendben figyelje a hozzászólókat. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát jólesik ez a nagy érdeklődés... (Derültség és taps.) ennél a nagy jelentőségű törvénynél, hiszen az az igazság, hogy képviselőként leggyakrabban csak törvénymódosításokkal babrálhatunk; ritkán kerül sor igazi, komoly, nagy súlyú törvény előterjesztésére. Bár éppen szociális területen jutott néhány nekünk ebben az évben - gondolok a nyugdíjreformra. Az egészségügyi törvény egy rendkívül nagy jelentőségű, nagy lélegzetű, 244 paragrafust tartalmazó önálló nagy törvény. Régóta készül és érlelődik ez a törvény, azt gondolom, hogy nagyon sokféle szempontot, nagyon sokféle érdeket kell egye ztetni egy ilyen törvény előkészítése kapcsán. (Folyamatos zaj.) Nem akartam felidézni ennek a törvénynek a részleteit, hiszen ennek ismertetését megtették előttem képviselőtársaim az első körben. Azt gondolom, hogy az általános vita valóban általános össz efüggések elemzésére alkalmazható. Egy dolgot szeretnék kiragadni ebből a törvényből, amit az előttem szóló képviselők mindannyian méltattak, jóllehet régen volt, hogy elkezdtük ennek a törvénynek a tárgyalását, hiszen szeptember első hetében nyitottuk meg az általános vitát, és azóta hétről hétre halogattuk a folytatást. Minden képviselőtársam méltatta annak jelentőségét, hogy a betegjogok nagy hangsúlyt kapnak ebben a törvényben. Való igaz, sok részlete ennek a törvénynek alig kidolgozott, a betegjogok sz inte túl vannak benne hangsúlyozva: 20 oldalon keresztül sok paragrafusban rögzíti a törvény a betegek jogait. Néhányan úgy éreztük, hogy egy kicsit túl is lő a célon az előterjesztő akkor, amikor a betegjogokat ennyire részletezi. Gondolok például a tájék oztatás jogára, hogy a betegnek tudnia kell, joga van tudni minden apró részletet nemcsak a betegségével kapcsolatban, hanem a következményekkel kapcsolatban is. Képviselőtársaim közül sokan - például Pusztai Erzsébet - részletezték, hogy az orvosok nem tu dnak megfelelni ennek az előírt tájékoztatási kötelezettségnek. Azt gondolom, hogy ez a törvény akkor fog működni minden ponton, például a betegek tájékoztatása vonatkozásában, ha találkozik az orvostársadalom egyetértésével, ha találkozik az ő szándékukka l is. Engedjék meg, hogy az általános vita keretében egy kicsit messzebbről induljak, és szóba hozzak olyan, az orvosszociológiában jól ismert tényezőket, tételeket, amelyek alapvetően meghatározzák az orvosbeteg kapcsolatot. Az orvosi foglalkozás sajátos ságaiból szeretnék kiindulni. Általában nem is a foglalkozás kifejezést használjuk erre, hanem a hivatás kifejezést. Mindannyian tudjuk, hogy egy olyan hivatásról van szó, ami a társadalmi presztízshierarchiában az egyik kiemelkedően magas presztízsű fogl alkozás. Mi a mögöttes tartalma ennek, hogy ennyire jól megbecsült, magas presztízsű foglalkozás az orvosoké? Elsősorban az, hogy valamifajta karizmatikus hatalom van az orvosok kezében. Olyan karizmatikus hatalom, ami két forrásból is táplálkozik. Az egyi k forrás az, hogy a legfontosabb érték fölött diszponálnak az orvosok: az egészségünk, illetve az életünk fölött, tudniillik az orvosok élet és halál urai. (Folyamatos zaj.) A másik, amiből táplálkozik ez a karizmatikus hatalom: kompetens, szakmai szakérte lmet feltételez, olyan tudást feltételez, amivel mások nem rendelkeznek. Amikor egy orvos döntést hoz, és valóban életről és halálról dönt, akkor a döntését két síkon is lehet értelmezni. Az egyik sík - mondjuk - a racionalitás síkja, ahol gyakorlatilag a tudás, az ismeret, a felkészültség motiválja a
