Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megnyitása és elnapolása - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1394 döntését; a másik sík az úgynevezett morális sík, ahol a lelkiismerete, az emberi lelkiismerete, az orvosi etika befolyásolja elsősorban a döntését. Egy olyan foglalkozásról van szó, ahol etikai szabályozás is megbújik a döntések mögött; mindannyian tudjuk, hogy a hippokratészi eskü letételével kezdődik ez a foglalkozás, soksok tanulóév után. A másik etikai szempont az, ami végigkíséri az orvostudományt, illetve az orvosi hivatást, hogy a beteg érdeke a legfon tosabb törvény. Ez így volt, így van a kezdetektől fogva. Alapvetően bizalmi funkcióra épít az orvosbeteg kapcsolat, nagy baj van, ha ez a bizalmi funkció megrendül. (Folyamatos zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Arról szeretnék beszélni - ha több figyelmet kapnék, és túl lehetne hallani a hangomat a zsongáson , hogy az orvosbeteg kapcsolat természeténél fogva egy egyoldalúan függő interakció, ahol az egyik oldalon áll egy magas szintű szakmai tudás, szakértői hivatásgyakorlás... (17.10) ELNÖK (dr. Gál Zol tán) : Bocsásson meg egy pillanatra! Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, hogy tiszteljük meg a hozzászólót azzal, hogy ne ekkora zajban kelljen beszélnie! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Szeretném, valóban szeretném lebilincselni képviselőtársaim figyelmét, amikor megpróbálok arról beszélni, hogy milyen csapdahelyzetet teremt a tájékoztatási jog követelése az orvosbeteg relációban. Arról kezdtem beszélni, hogy ez a dolog természetéből kifolyólag egy egyoldalúan függő interakció, ahol nem mellérendelt partneri kapcsolat van a szereplők között, hanem alá- és fölérendeltségi viszony, ahol az orvos oldalán megjelenik egy nagyfokú szakmai tudás, szakértelem, a beteg oldalán pedig megjelenik az a kiszolgáltatottság, hogy ő laikus. Ez a kiszolgáltatottság alapvetően abból táplálkozik, hogy laikus, és nincs a birtokában annak a szakmai tudásnak, aminek az orvos. Hogyan lehet ezt a távolságot feloldani, hogy lehet ezt a távolságot kezelni, hogyan lehet gyakorlati megoldásra váltani egy olya n, egyébként jogos igényt, hogy jelenjen meg a tájékoztatási kötelezettség? Az orvosszociológiában ismeretes, hogy az orvosbeteg kapcsolatban nemcsak ez a tények determinálta távolság jelenik meg, hanem megjelenik a szociális távolság is. Az orvos és a be teg annál kevésbé ért szót egymással, minél nagyobb az a szociális távolság, ami kettejüket elválasztja. Én azt gondolom, hogy jelenleg is többféle módon viszonyulnak az orvosok ehhez a kötelezettsé ghez. Vannak, igenis vannak olyan orvosok, akik jelenleg is tájékoztatják a betegüket, jelenleg is megtalálják a módját annak, hogy minden fontosat érthető módon megbeszéljenek a betegükkel. Azt gondolom, hogy ők azok, akik minden elismerésünket megérdemli k, mert jól végzik a dolgukat, és biztos, hogy ez a gyógyítás eredményességében is megmutatkozik. Azt gondolom, hogy ha ezt a törvényt így fogadjuk el, számukra sok plusz terhet nem jelentene az, hogy ilyen tájékoztatási kötelezettség részletesen leírásra kerül. Van az orvosoknak egy másik csoportja, amely pillanatnyilag, jelenlegi gyakorlata szerint ennek a tájékoztatási kötelezettségének igazából nem tesz eleget, de készséget mutatna arra, hogy ilyen értelemben változtasson a magatartásán, illetve változt asson azon stíluson, ahogy kezeli a betegeket. Azt gondolom, őket meg kellene nyerni ennek a dolognak, rettentő fontos, hogy meg tudjuk győzni őket ennek a szempontnak a fontosságáról. Végül nyilvánvalóan vannak olyan orvosok - remélem, nem túl nagy számba n , akik ennek a tájékoztatási kötelezettségnek nem is akarnak megfelelni. Azt gondolom, hogy a törvény eszközeivel valóban oda kellene hatni, abba az irányba kellene befolyásolni őket, hogy ők is próbáljanak változtatni.
