Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
1341 szabályaihoz igazítsuk a törvényeket. A kormány semmilyen előterjeszt ésben sem előlegezheti meg az Országgyűlésnek más kérdésekben később kialakítandó döntéseit. Az ilyen eljárás a parlament sértő lebecsüléséről árulkodik. A helyes megoldás az, tisztelt képviselőtársaim, hogy vagy be kell várni az említett kérdésekben is az Országgyűlés törvényalkotó tevékenységét, vagy ha egymástól szétválaszthatatlan kérdésekről van szó, úgy az összefüggő törvényjavaslatokat csomagban kell megtárgyalni. Összegezve: a FideszMagyar Polgári Párt kész támogatni a törvényjavaslatot, amennyiben fogyatékosságaitól, kiváltképp alkotmányellenes és a jogállamisággal nem harmonizáló elemeitől megszabadítjuk. Mindezek érdekében a jelen törvény tárgyalásánál is kész a konstruktív együttműködésre. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖ K (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Kertész István, MSZP. Szólásra készül Torgyán József, FKGP. Megadom a szót Kertész István úrnak. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló törvény nem kapja meg igazán a szerepével arányos figyelmet. Természetes ez, hiszen ez a jogszabály nem a politizálásra inkább alkalmas társasági adó, személyi jövedelemadó lassan mármár mind enki számára érthető alakulásáról szól, hanem eljárási szabályokat, teendőket, hatásköröket rendel el. Azokat a szabályokat rögzíti, amelyek az egyes adótörvények betartását, ellenőrizhetőségét, az egész adórendszer működését hivatottak biztosítani. Egy tö rvény tárgyalása során nemcsak azt érdemes elemezni, hogy mit és miért tartalmaz a javaslat, hanem azt is, amivel az előterjesztő nem foglalkozik. Ilyen hiányérzetem az, hogy bármilyen elvonásról legyen szó, egy közös bennük, és ez az, hogy közpénzről, köz tartozásokról van szó, ami az ügyek arányos, közös, egyenlő feszítettségű, következetes kezelését indokolja, függetlenül attól, hogy az adott témában, adóban, támogatás esetében melyik szervezet az illetékes eljáró szervezet. Ma azonban az adóhatóságok egy enként néznek szembe a problémákkal, akkor is, ha az ügyfelek azonosak, a vizsgált területek közösek. Oldódtak persze ezek az elkülönültségek, de az öt adóhatóság öt nyilvántartási rendszere, az öt apparátus és az ötféle ellenőrzési gyakoriság, egyszóval a működés fogyatékosságai érzékelhetők. Természetesen magam sem gondolok arra, hogy a gazdaság egyegy tényezőjére szűkíthető, és ezért szűkítendő elvonási formák egységes kezelése a közeljövőben teljeskörűen megvalósítható. A bevallások elkészítése, feldol gozása vonatkozásában különkülön kell az egyes elkülönült, önálló hatásmechanizmussal rendelkező adófajtákkal foglalkozni. Az azonban nehezen vitatható, hogy a közösség érdeke a közpénzek összességének arányos, egyenletes beszedése, a lehető legkisebb köl tséggel, a lehető legnagyobb eredményességgel. Ezért úgy gondolom, hogy a bevallási kötelezettségeknek részletesen kell megfelelni, de a pénzügyi rendezésre a mai számtalan jogcím különkülön átutalása helyett összevontan is eleget lehetne tenni, hiszen mi nden tétel, minden típus valamilyen formában a központi költségvetéshez csatolódik vissza. Ugyancsak nehezen vitatható az is, hogy a közpénzek beszerzésének egységes kezelése jelentősen leszűkítené az adóeltagadás lehetőségeit. Az adóelvonási típusok egymá sra épülő alapokra vetülnek, mert ugye, aki importál, az gondoskodik a feldolgozásról, a belföldi forgalomba hozatalról, ehhez munkaerő kell, ez termelést, forgalmat jelent, aminek természetszerűleg arányos adóvonzatai is vannak. Ma azonban önálló a VPOP, az APEH, az illetékhivatal, a társadalombiztosítás és a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenysége, aminek egyenként kell megfelelni, de ha egy fázisban eleget is tesz a vállalkozó kötelezettségeinek, egyáltalán nem biztos, hogy a továbbiakban is megtesz i azokat a szükséges lépéseket, ami a közterhek arányos viselését garantálja. Nem vitás, hogy ez rendszerbeli változtatást jelentene, jelentős mértékben szervezeti módosulásokkal, egészen új
