Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP):
1233 DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP) : Köszönö m, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények tárgyalása most már rendszeresen kapcsolódik a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását megelőző időszakhoz, amit tulajdonképpen nem is lehet kifogásolni, hiszen valamennyi adótörvény a költségvetés bevételi oldalának a támasza. Tulajdonképpen egyetérthetnénk azzal is, hogy az idővel való racionális gazdálkodás érdekében bizonyos egyszerűsítések és összevonások alkalmazandók ezen törvények tárgyalásánál. De úgy érzem, hogy nem helyeselhető az a gyakor lat, hogy egyszerre hét különböző adótörvényjavaslat expozéja hangzik el, ugyanis kiválóan alkalmas ez a fajta előterjesztés arra, hogy az egyes adótörvények között a különbözőséget, a meglévő különbözőséget össze lehessen mosni, össze lehessen keverni a különböző javaslatok előírásait. Tehát a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről szeretnénk kérni, hogy azért mutatkozzék meg valamifajta tagozódás az előterjesztés során is, mert az, hogy egy önálló expozéban mondja el a minisztérium képvisel ője hét különböző adótörvény előterjesztését, álláspontunk szerint nem kívánatos követendő gyakorlat. A most tárgyalt törvényjavaslat önmagában három törvényt módosít, három törvénynek a módosítását célozza meg, és tulajdonképpen érthető az összefüggés a h árom törvény között, mert valóban, mint ahogy előttem szóló képviselőtársam is utalt rá, az önkormányzatok teljes vagy részbeni adóbevételét képező törvényekről van szó. Nézzük először az illetékekről szóló törvényjavaslatot! Helyeselni lehet, hogy megjele nt a kedvezményezetti körben a magánnyugdíjpénztár, illetve a magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett befektetések, arra az esetre, hogyha az örökös nem kívánja az ott felgyülemlett megtakarítást készpénzben felvenni, hanem ez a továbbiakban is a magánnyugdíj pénztárban elhelyezett vagyonrész lesz. (11.50) Tehát ilyen esetben egyetértünk azzal a törvényjavaslatban szereplő kedvezménnyel, hogy nem képezi az öröklési illeték tárgyát a magánnyugdíjpénztáraknál elhelyezett, felhalmozott összeg. Ugyanakkor szeretnén k javasolni a kormánynak, hogy indokolt volna ennek a kedvezményezetti körnek a kiterjesztése a további önkéntes pénztárakra, ahol valóban a befizetések hasonló jellegű megtakarítási céllal történnek, és ugyanezzel a feltétellel, hogy amennyiben az ott elh elyezett pénzt az örökös nem váltja ki, nem veszi magához, ugyanúgy mentesülhessenek az öröklési illeték alól. Az illetékek vonatkozásában azok a kedvezmények, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek, tulajdonképpen bírják egyetértésünket. It t egyetlen egy dologra szeretnék utalni, a 9. § nagyon szűk rendelkezésére, amelyik az illetéktörvény mellékletét módosítaná, és itt több okirati illetéknek a felemelésére kerül sor. Részben indokolt az, hogy mondjuk egy magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetékét 1000 forintra emeljék, ugyanilyen indokolt álláspontunk szerint az, hogy a külföldiek ingatlanszerzésével kapcsolatban 10 ezer forintos illeték kerüljön megállapításra. Ugyanakkor két olyan tétel van, amelynél az ok irati illeték emelését nem tartjuk indokoltnak és méltányosnak. Az egyik a névváltoztatás illetéke. Ha a Pénzügyminisztériumban utánanéznek, nem hiszem, hogy ez egy olyan gyakori esemény ma Magyarországon, ami miatt érdemes volna okirati illetéket emelni, illetve hogy ez az emelés számottevő bevételt jelentene majd a költségvetésnek. Ugyanez vonatkozik az adó- és értékbizonyítványok kiállítására vonatkozó okirat illetékére. Álláspontunk szerint teljes egészében elegendő a korábban meghatározott 1000 forinto s illeték. Egyrészt azért, mert ha belegondolunk, az adó- és értékbizonyítvány, tulajdonképpen egy majdnem felesleges okirat, ugyanis ezt be kell szerezni, de a továbbiakban ennek semmi hatálya nincs, mert az illetékhivatal külön értékbecslés alapján fogja majd a forgalmi illetéket megállapítani. Tehát egyrészt kötelezzük a polgárokat arra, hogy ilyen okiratot szerezzenek be, nyújtsák be a szerződéssel együtt az ingatlan értékét bizonyító okiratot, ugyanakkor a továbbiakban ennek a joghatálya erősen kétsége s.
