Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
1218 általánosforgalm iadóbevétel a költségvetés legjelentősebb, folyamatosan emelkedő, reálértékét automatikusan megőrző forrása. Ez így van, és azt hiszem, hogy így helyes. A költségvetésnek szüksége van ilyen típusú bevételekre, és függetlenül attól, hogy milyen kormány les z, ez azt hiszem, hogy így lesz, nem beszélve arról, hogy ezt a rendszert az előző kormány is tevőlegesen alakította olyanná, amilyen most. Amikor egy törvénytervezetnél koncepcionális átalakítást nem tervez az előterjesztő, akkor tényleg mód nyílik arra, hogy finomítsa, összecsiszolja, bizonyos alkotmányjogi kérdéseket újragondolva egyszerűsítse a törvénytervezeteket, és ezáltal ezeket közérthetőbbé tegye. Természetesen ez egyben magának a stabilitás kritériumának is megfelel. Nagyon fontos, hogy amikor ez eket a munkákat végzi a kormányzat, mindenképpen elkerülje új, az általános jogelvekkel ellenkező, alkotmányjogilag aggályos pontok, szakaszok beiktatását. Miért mondtam ezt el? Azért, mert sajnos ezen a téren nem történt meg minden, ami megtörténhetett vo lna. Az áfatörvénnyel kapcsolatosan elsőként két kérdéssel kell foglalkoznom. Az egyik, ami nincs benne a módosítási elképzelésben a másik, ami eddig is rossz volt a hatályos törvényben, de most még rosszabbra változik. Vegyük sorba! Az áfatörvé ny 6. §ának (3) bekezdése a termékértékesítés címet viseli. Idézem a (3) bekezdést: "E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés hatósági határozat vagy árverés útján történik." Ez egyébként 1994ben módosítással került be a most hatályos törvénybe. Tehát a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy hatósági árverésen szerzett javak áfát tartalmaznak, így az áfakörbe tartozó vevő áfa visszaigénylésére jogosult. Ez így jó is. Csak az a gond, hogy a hatósági végrehajtók, akik ezeket az árveréseket vezetik és az Igazságügyi Minisztérium sem tud ezekről. Senki nem fizeti be az áfát! Tehát olyan áfa visszaigénylése történik, történhet tömegesen, amire az áfát nem fizették be. Érdemes végiggondolni, vagy legalábbis logikailag eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi történik, ha az APEH a végrehajtást kérő. Valamelyik adósa nem fizet adót, az APEH végrehajtást kér a végrehajtónál. A végrehajtó a végrehajtási törvény értelmében lefoglalja a javakat, nyilvános árverést ír ki az ott megfogalm azottak szerint, az árverésen a javak elkelnek, a vevő kifizeti a leütött összeget, a végrehajtó költségei levonása után a maradék pénzt átutalja a végrehajtást kérőnek, az APEHnak. Kérdés: kinek kellene itt áfát fizetni? Valószínűleg az APEHnak, mondom én, de ez idő szerint nem fizet. A vevő visszaigényelhetie az áfát? Természetesen visszaigényelheti szerintem, mert az áfatörvény értelmében erre jogosult. Viszont mi van, ha az APEH nem fizeti be saját magának, azaz az államnak az áfát. Megmondom: semmi nincs, ugyanis senki sem fizeti be ezeket az áfákat. Felvetődik a kérdés, hogy úgy gondoljae a kormány, hogy erre a problémára is a 40. § (5) bekezdése - amivel majd később foglalkozom - adja a megoldást. Mivel jogelméletileg az árverésen történő szerzés eredeti szerzésmód, az előterjesztés dogmatikai szempontból is igen helytelen azért, mert ezt nem tárgyalja, és ezt a kérdést nem oldja meg. Itt lenne az ideje egyébként, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium ebben a kérdésben megállapo dásra jusson egymással, amit én már személyesen kezdeményeztem, de sajnos, eredményre nem jutottam. Az előbb említett 40. § eddig is rossz volt a törvényben, de sajnos most még rosszabb lett vagy lesz. Ez a bizonyos (5) bekezdés már jelen formájában is alk otmányossági aggályokat vethet fel. Ez a bekezdés tavaly óta kimondja, hogy "kezesként felel a vevő az eladó be nem fizetett áfatartozásáért mindaddig, amíg a vételárat teljesen meg nem fizette. Követelés megvásárlása esetén a követelés fejében vásárló vev ő kezesi felelőssége áll fenn mindaddig, amíg az eladó nem teljesít az adóhatóság felé." Sajnos, ez a szabályozás nem került ki a hatályos törvényből, és nem került be az előterjesztésbe, sőt az előterjesztő a kezességet készfizető kezességgé alakítaná át. Egyik képviselőtársam az MSZP részéről ezt az imént támogatta, nagyon sajnálom. Megmondom őszintén, itt olyan problémák vetődnek fel ezzel kapcsolatosan, amik a későbbiekben rendkívül negatív módon hatnak ki.
