Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
1219 (10.30) Általánosságban csak annyit, hogy egyé bként sem helyes, hogy adójog magánjogi kötelmek beépítésével próbál meg utolérni adócsalókat. Nem ez a cél. Ezek szerint, aki halasztott fizetéssel vásárol, készfizető kezességet vállal. Azért vállal készfizető kezességet, akit ő alig ismer vagy egyáltalá n nem ismer, nem ellenőriz, nem ellenőrizhet, nem befolyásolt szállító, fizete áfát vagy sem. Nincs befolyása arra, akinek ezt az áfát be kellene fizetni. Így tehát most már az sem lesz követelmény, hogy egyáltalán megkíséreljék behajtani az adótartozást az adóstól, az rögtön behajtható lesz a vevőtől. Képviselőtársaim, gondolják végig, milyen negatív hatásai lesznek ennek! Először is: lelassul a kereskedelmi forgalom. Ugyanis a szereplők a lehető legtöbb bástyával támasztják alá a megállapodásaikat, szerz ődéseiket, félvén ettől a fenyegető helyzettől. Másodszor: egy olyan, immár gazdaságot meghatározó tényező, mint a bizalom kerül veszélybe, amit már egyszerűen fejlett gazdaságú országokban vizsgálnak. Mi a bizalmi helyzet abban az országban, és ez a gazda ság növekedését meghatározó tényezővé lépett elő. A módosítással nálunk egy fordított folyamat fog elindulni: ez a bizalom el fog tűnni. Nem beszélve arról, hogy az a kormányzati elképzelés, amit júliustól vezetett be, hogy a készpénzfizetést üzleti felek között lehetőleg csökkentse, szintén veszélybe kerül, sőt, egyesek szerint rendkívüli módon megerősödik újra a készpénzfizetés, ugyanis senki se akar olyan helyzetbe kerülni, hogy esetleg banki átutalási, vagy egyéb okok miatt ellene forduljon az APEH. Tud valevő, itt nyilván sokan emlékeznek rá, június 1jétől az egymillió fölött készpénzzel fizető ügyfelek kemény szankciókkal találják szembe magukat a kormány részéről. Nem beszélve arról, hogy ez a kormányzati elképzelés egy csalássorozatot indíthat el, de mindenképpen indukál. Ha a főadós színlelt fizetésképtelenséggel áll elő, az APEH egyből a készfizető kezes ellen fordul. Nem is vizsgálja azt, hogy a főadós miért nem fizet, ott van a készfizető kezes, és őellene jogszerűen immáron, ha ezt elfogadták, fo rdulhat, és rajta behajtja a követelést. Nem beszélve arról, hogy ez esetben a károsult kétszer is fizethet, mert könnyen előfordulhat, már folyamatban volt a fizetés, és figyelembe véve a hazai bírósági helyzetet, évekig futhat a pénze után, ha egyáltalán hozzájut. Egy nagyon fontos, a modern gazdaságban elengedhetetlen lehetőség, a követelésvásárlás itt teljes veszélyben forog. Ugyanis ilyen körülmények között követelésvásárlásra nem sokan fogják adni a fejüket, nem beszélve arról, hogy ennek a gazdaságba n hátrányos következményei lesznek, ugyanis azok a veszélybe került cégek, amelyek esetleg a követelésvásárlás révén más tulajdonba kerülhettek volna és tevékenységüket, munkahelyeiket megmenthették volna, immáron menthetetlenek lesznek. Egy nagyon régi jo gintézmény, a követelésbeszámítás el fog halni. Nagyon ajánlom a minisztériumnak ezt a módosítást megfontolni. Ugyanis ezzel segíthetnénk a gazdaságon. A tervezet még egy pontjával kívánok részletesen foglalkozni, ez a már többször emlegetett déligyümölcsáfa, 25 százalékról a hazai gyümölcsök szintjére, 12 százalékára történő lecsökkentésével. Ez az elképzelés szöges ellentétben áll a hazai gyümölcstermelők érdekeivel. Örülök egyébként, hogy kormánypárti oldalon is hangzott el kritika ezzel kapcsolatosan, mert úgy hiszem, hogy erre még nem érett meg az idő. Nincs arra szükség, hogy a hazai termelők immáron a déligyümölcstermelőkkel is mint konkurensekkel találják szembe magukat. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy csupán reklám és pénz kérdése az, hogy ho gyan lehet rászoktatni az embereket bizonyos olyan termékekre, amiket eddig kevésbé vagy nem fogyasztottak. Gondoljanak csak bele, hogy milyen kevés energiával le lehet szoktatni esetleg a magyar fogyasztókat a hazai alma, körte, szőlő, szilva vagy egyéb h azai gyümölcsök fogyasztásáról, és rá lehet szoktatni a sokkal elegánsabb papaja, mangó, licsi, ananász vagy esetleg a közismertebb banán fogyasztására. Nincs szüksége a hazai gyümölcstermelőknek, de azt hiszem, a társadalomnak se arra, hogy itt ilyen mest erséges konkurenciával nehezítsük a helyzetet. Miklós László képviselőtársam kimondta azt, amit én tegnap csak kérdőjellel mertem kimondani, hogy mi lesz a borral. Én tegnap azt mondtam, hogy nyilatkozzon a kormány, nem akarjae a bort is
