Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
1085 hatalomra lépett, 1994ben az ipari termelés 9,4 százalékos növekedést mutatott, most, a nagy dicsőséges időszakban 5 százalékos növekedést mutat. Az építőipari termelés, ami általában valóban megragadja és megmutatja a növekedés folyamatát - és főleg a tendenciáját , 1994 első negyed évében 117 százalékos, most 105 százalékos növekedést mutat. A fogyasztói árszint 1994 első negyedévében 116 százalékos volt, most 118,2. A kiskereskedelmi forgalom az 1992esnek a 75 százaléka. A reálkereset az 1994esnek 88 százaléka. A legpozitívabbnak értékelt ágazatban, a külkereskedelmi kapcsolatrendszerben ugyanaz a 2023 százalékos különbség van az export és az imp ort bevételei és kiadásai között, mint ami végigkísérte egyébként a '90es évek egész gazdaságpolitikájának folyamatát. Visszatérve arra a két szempontra, ami szerint értékeltük a benyújtott zárszámadást, először tíz pontban szeretném összefoglalni azokat az általános hibákat, amelyek nem ágazat, nem minisztériumspecifikusak, amelyek a kormány egészének munkáját minősítik, és ebből a szempontból támaszkodom arra a jelentésre, amit az Országgyűlés ellenőrző szervezete, az Állami Számvevőszék adott minden ké pviselő kezébe. Többször előkerült az első súlyos hiba, hogy nincs ideje sem az Országgyűlésnek, sem az Állami Számvevőszéknek a megfelelő ellenőrzés végrehajtására, mert a kormány nem nyújtja be időben azokat a jelentéseket, amelyek törvény szerint kötele zettségei. Hogy ez mennyire bagatell vagy mennyire súlyos hiba? Kérem, tessenek arra gondolni: ha nem nyújtja be egy vállalkozó időben a mérlegét, akkor valószínűleg büntetéseket kap, itt pedig még augusztus 26án sem állt az Állami Számvevőszék rendelkezé sére az Országgyűlés elé beterjesztendő anyag, holott a törvény két hónapot ír elő számára. A második általános ügy a kincstár. A Magyar Demokrata Néppárt nem kifogásolta 1996ban ennek a bevezetését, de figyelmeztetett, hogy túlzott illúziókat kelt a korm ány ennek a bevezetése és működtetése során, és hogy nincs megalapozva a kincstár működése. Az ÁSZjelentés pontosan ezt húzza alá. Nem volt megfelelően előkészítve a működésbe lépése, és mindazok a várakozások - mondja az ÁSZ , amelyek a kincstárhoz fűző dtek, nem teljesültek. A harmadik kérdéskör a vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás. Változatlanul nincsen összhang az állam tulajdona és az állam költségvetése között és bár a zárszámadás pontosan a vagyonnal kapcsolatos lépéseket használja fel arra, és a vag yonnal kapcsolatos bevételekből tudja bizonyítani és hozni a kiegyensúlyozottság irányába mutató költségvetést, a vagyonnal kapcsolatos elszámolás nem történik meg. Nemcsak azért, mert ez ügyben most már valószínűleg 1990 óta adós az Országgyűlés önmagának egy törvénnyel a vagyon rendszeréről, hanem azért is, mert a vagyon beszámolói éveket késnek az Országgyűlés előtt. A következő általánosítható probléma az a kérdés, ami már közvetlenül a zárszámadás témájával kapcsolatos, hogy nyomon lehete követni egyá ltalán mindenütt és minden tételében az előirányzatokat és a teljesítéseket. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg az Országgyűlés számára, hogy ez a nyomonkövethetőség nem biztosított, mert minden évben, sőt menet közben is változik az előirányzatok címe, jogcíme, a címrend. A következő ilyen kérdés az alapok ügye. Erről egyébként még nem volt szó. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy miközben - valószínűleg egyébként gazdaságpolitikailag helyes lépésként - az alapok nagy része beolvadt a megfelelő tárcák költségvetésébe, ezek úgy szűntek meg, hogy nem volt végelszámolás, nem volt mérlegvalódiságvizsgálat, auditálás ezek legtöbbje körül, vagy ha volt, azoknak jelentős része elfogadhatatlan volt vagy külön megjegyzésekkel zárult. Megint arr a tessenek gondolni, kérem: ha egy vállalkozás megszűnik, annál elképzelhetetlen, hogy zárómérleg nélkül szűnjön meg. A következő kérdéskör a cél jellegű előirányzatok ügye. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg: nincsen mód ellenőrizni, hogy a cél je llegű előirányzatok hogyan teljesültek, mert felolvadnak, elvesznek az illető tárcák költségvetésében, és nincs válasz a teljesítésre.
