Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
1080 kincstári egységes számla megjelenése pozitív, reformértékű lépés és az ebből fakadó összehasonlíthatósági korlát még értelmezhető. De az már sokkal kevésbé, hogy miért is kell költségvetési címrendeknek ilyen gyakran változniuk, hogy miért változik ilyen gyakorisá ggal a kiemelt költségvetési előirányzatok tartalma, egyes költségvetési tételek tartalma, miért nincs nyomon követve a vagyonelemek változása. Ugrás a sötétbe! Nem látjuk, nem tudunk összehasonlítani, tehát bizonytalanul minősíthetünk minden kérdésben. Át tekinthetőség. Emlékszünk a régi tervgazdasági rendszerből, hogy ott a nagyérdemű közönség mindig két számot látott: tervszámot és tényszámot. Abban az esetben, ha a tervszámok időnként módosultak - például 1950ben igen jelentős következményekkel emelésre kerültek , arról értesült a nagyérdemű, de egyébként ez nem volt szokásos. Én úgy gondolom, hogy egy parlamenti demokráciában az áttekinthetőség követelménye azt is jelenti, ha van egy előirányzat, azaz tervszám, és ha az módosításra kerül, az ellenőrizé skor szerepeljen ott a módosítás is, a módosított előirányzat is. Mert azt tudjuk a ténnyel egybevetni! Aztán van egy olyan áttekinthetőségi véleményformálási korlát is, hogy amikor vannak önmagában dicséretes maradványok, egyes előirányzati tételek, nem t udjuk pontosan, hogy mi a pénzügyi maradvány kiváltó oka, erre nem kapunk magyarázatot. Aze, mert az előirányzati gazda rendkívül takarékosan, gondosan járt el, vagy netántán a feladat nem került ellátásra? Ez megint csak kételyek forrása. A legtöbb figye lmet az eddigi vitában is az a kérdés kapta, hogy a kincstári egységes számlán egy száz milliárdos nagyságrendű többletlikviditás alakult ki. Jó lett volna erről is előre tudni. Tehát ennek nem az a fő kérdése, hogy most ez többe kerülte, kevesebbe kerülte, hanem itt másfajta gondok vannak. A költségvetési politika, amennyiben átvállal szerepet a monetáris politika alakításában, akkor egyre áttekinthetetlenebb lesz a költségvetés és a jegybank közötti kölcsönkapcsolat, monetárispolitikai költségviselési feladat. Bár tudjuk, hogy hosszúhosszú idők óta csodálatos együttműködés alakult ki a jegybank és a Pénzügyminisztérium között, egy legendás pas de deux saját koreográfiával, de ez a koreográfia a be nem avatottak számára nem ismeretes, márpedig balettkul túra is csak ott alakul ki - lásd Szentpétervár , ahol a közönség is tudja az egyes balettlépéseket értékelni. Nos, ez a jegybank és PM közötti pas de deux áttekinthetetlen. Nem tudjuk sohasem - konkrét kérdésben különösen nem tudjuk , hogy végül is ki a bálanya, ki viseli a monetáris politika költségeit: a jegybanke, vagy a PMe? (9.30) Ez egy Népligetben játszott itt a piros, hol a piros: ha akarom, itt van, ha akarom, ott van. Így bizony ellenőrzést nagyon nehéz végezni. És az az indok, hogy arra a 10 0 milliárd forint többletre azért volt szükség, mert rendkívül bizonytalan a pénzpiaci helyzet - ez az érv előadható bizonytalan, pénzügyileg instabil országokban, de ha egyszer folyik az a kampány a pénzügyi stabilitás érdemeiről, a pénzügyi helyzetünk ne mzetközileg is elismert megszilárdulásáról, akkor nem szerencsés érv a belső pénzpiaci helyzet bizonytalanságára hivatkozva magyarázkodni arról a bizonyos 100 milliárd forintról. Egyébként pénzpiaci és konjunktúrapolitikai szempontból sem közömbös, hogy il yen 100 milliárdokat mivel finanszíroz - rövid lejáratú, hosszú lejáratú hitelekkel - a költségvetés. Tehát a finanszírozási stratégia kérdésében lenne még itt tennivaló. Aztán itt van a teljesség követelménye. Már elhangzott sok minden, hogy vane kettős könyvelés államháztartási mérleg szerint vagy nem, az is, hogy az ÁPV Rt. beszámolója most már valami hagyományépítő jelleggel sose kerül az illetékesek és az Országgyűlés elé a megfelelő időpontban. (Bauer Tamás: Megkaptátok az e heti postával.) Ez szinté n refrénje a bús, panaszos dalnak. Ami az ellenőrzés szempontjából igen kritikus, hogy a pénzfelhasználás és a szakmai feladatellátás közötti összhang, együttes mérlegelés nem tapasztalható. Hiszen egy állami pénzgazdálkodásnak nem az a fő feladata csak, h ogy pénzt takarítson meg, hanem hogy bizonyos feladatot finanszírozzon. És a feladatfinanszírozás nyomán a feladatot ellátó szerv jól is elláthatja, meg gyengén is elláthatja a feladatát. Persze, be lehetne szüntetni az oktatást, az egészségügyet, le lehet építeni a honvédelmet,
