Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
1081 és akkor óriási költségvetési megtakarításokat lehet elérni. De egy kormányzatnak nem ez a feladata, és egy ország érdekei sem ezt követelik! Tehát ilyen téren a jelenleginél sokkal lényegesebb előrelépés szükséges. A deficitnégyes után mondhatnék egy összefoglaló deficitet is, ez a tiszteleti deficit. Ha ezt a négy deficitdimenziót összeteszem, akkor mondhatnék egy olyan bírálatot, hogy ez a költségvetés a végrehajtása során tisztelethiányt tanúsít az idővel szemben, és már Oswald S pengler figyelmeztetett arra, hogy aki nem tiszteli az időt, az eljegyzi magát az elmaradottsággal. Nem tiszteli kellőképpen a különféle törvényeket, államháztartási törvényt, nem tiszteli túlzottan a parlamentet sem, meg az ÁSZt. Lehetne persze filozofál ni azon, hogy a tisztelethiányt csak egy déleurópai, önmagát tiszteletreméltónak nevező szervezet szankcionálja igen kegyetlenül, parlamentben tisztelethiányt büntetni nem lehet. De azért erre oda kellene figyelni a jövőben. És végül a má sodik vagy utolsó része a dalnak - bár erről sok szó, talán túl sok szó esett az eddigi vita során - a gazdaságpolitikai tartalma ennek a költségvetésnek. Az ellenzéki pártok ezt a költségvetést nem fogadták el, éppen a tartalma miatt. Az teljesen természe tes. Amiről eddig beszéltem, a végrehajtás módja volt, ott fogalmaztam meg ezeket a kritikai megjegyzéseket. A tartalma, sosem volt kétséges az ellenzéki pártok szemszögéből, hogy nem fogadható el. Mi nem érezzük ugyanolyan átütőnek a gazdaságpolitika célr endszerét, eredményeit, mint a kormánypártok, akik jószerével csak erről szóltak. Természetes, egy gazdaságpolitikát lehet minősíteni különböző szemszögből, a nemzetközi üzleti világ érdekei és megközelítései szemszögéből, lehet az ország hosszú távú érdek eiből, lehet a lakosság mindenkori igényeinek szempontjából és lehet a kormányzat ugyancsak mindenkori tevékenysége alapján. Ez megint többrétegű minősítési lehetőség. Arra szeretném felhívni a tisztelt kormány és a kormánypártok figyelmét, hogy amikor jav ítjuk a pénzügyi egyensúlyi helyzetünket, a pénzügyi egyensúlyi mutatónkat és - az ország külső megítélése szempontjából valóban létfontosságú - fizetési mérleget, ez jó az országnak, természetesen. De a közgazdász könyörtelenül szembesül azzal a problémáv al, hogy egy eredményt milyen ráfordítással érek el. És ezekről sajnos nem esik szó itt az ország Házában. Mert szép dolog elsorolni az összes pénzügyi mutató javulását, és azt mondani egy fél mondattal, hogy persze ezért az ország súlyos árat fizetett. De vajon ez a pénzügyi egyensúlyi mutatójavulás az ország gazdasági hatásfokának működéséből fakadté vagy pedig különleges átmeneti vagy középtávú hatású feltételek (Bauer Tamás: Is, is.) módosulásából, amelyek nem reprodukálhatók? Ilyen például a külső fel tételek javulása, a jó termés; aztán az állami vagyon privatizálásából elért adósságállománycsökkenés sem kimondottan hatásfokjavítási tényező. Ezek a javító eszközök nem állnak a jövőben rendelkezésre. És amikor a költségekről kell beszélnünk, akkor kar thauzi szerzetesekre jellemző hallgatás tapasztalható az Országgyűlésnek ezen a térfelén. Hiszen nem esik szó a reálgazdasági veszteségekről, a beruházások 199596os visszaeséséről, arról a tényről, hogy az ipar, a nemzetgazdaság növekedési üteme lelassul t, hogy eltűnt a munkahelyek két százaléka, hogy ugrás, sőt zuhanásszerűen csökkent az újszülöttek száma, hogy növekszik a lakosság fásultsága, egészségügyi állapota romlik. Ezt komplex vizsgálatban kellene előadni, nemcsak néhány tényezőben, mert az orsz ág kormányzása nemcsak pénzügyi egyensúlyjavítás, hanem annál sokkal összetettebb, sokkal átfogóbb feladat. Természetesen kisebbségben lévő pártok a gazdaságpolitika tartalmát nem alakíthatják, ez az adott erőtérben teljes mértékben a kormányzó pártok fele lőssége. De aki itt ül, mindenkinek érdeke, érdeke kell hogy legyen az ország helyzetének javulása és olyan költségvetés kialakítása, amely nem a múltat éli fel, nem a jövőt éli fel a jövőépítő beruházások megtakarításával, hanem esetleg a rövid távú érdek ek rovására épít egy tartós, lendületes fejlődési pályát és egy igazságosabb társadalmi környezetet ebben az országban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
