Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
1079 DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Régi római közmondás, hogy sorsa van a könyveknek. Több zárszámadási vita tanulsága alapján mondhatjuk, hogy sorsa van a költségvetési beszámolóknak is. Sorsa van, mert szinte sorsszerűen kopognak ugyanazok a megállapítások a költségvetés végrehajtásának tapasz talatairól, különféle hiányosságairól, visszacseng egy régi költői megfogalmazás, refrénje a bús, panaszos dalnak, hogy bizony a költségvetés végrehajtásával komoly gondok vannak. Nos, ez nem pártpolitikai ügy, hiszen egy parlamenti demokráciában a kormány pártok és az ellenzék közös feladata a költségvetés kialakításának és végrehajtásának olyan technikája, amely a jövőépítés szempontjából hasznos. (9.20) S ilyenkor, amikor a sorsszerűen kopogó ÁSZkritikákra nem jő megfelelő reakció a végrehajtó szerv rész éről, akkor mindig felmerül a kérdés, hogy javíthatatlane a Pénzügyminisztérium, vagy vannak remények arra, hogy a kritika elősegíti a jövőbeni jobb végrehajtást. Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásában tényszerűen azt láttuk, hogy bár a kritikai megje gyzések ugyanolyanok voltak, de bizonyos előrelépés tapasztalható, például a pénzügyi rendszer korszerűsítésében, az állami kezességvállalás rendjének kialakításában, a nemzetközi elszámolások és vagyonmérlegek megjelenítésében, sőt - ami a költségvetési é s pénzügyi bizottság munkaülésén különösen nagy örömet okozott - az ÁSZ és a Pénzügyminisztérium közötti kapcsolatok javulásában. Ezek az előrelépésre utaló jelek azt mutatták, hogy nem javíthatatlan a József nádor tér, azért az eső gyakori kopogása valami javulást hozott, és ezért is szavazott a költségvetési bizottság ellenzéki tagozata tartózkodással a törvényjavaslatról. Ugyanakkor viszont szólnom kell tisztemből adódóan és a jövőépítés szempontjából is arról, hogy a megszámláltatás mellett hol találtat unk híjával a végrehajtás kérdésében. Persze, a végrehajtásnak több összetevője van, van számszaki, van törvényességi, van gazdaságpolitikai része. Sajnálatos módon az eddigi vitában nem domborodott ki kellő súllyal két hiányzó rész, a technikai, számszaki , törvényességi korlátok betartása vagy be nem tartása úgyhogy - miként a történelem és az irodalom régóta hangsúlyozza, hogy Magyarország deficitország , én azokra a deficitekre utalnék, amelyek a végrehajtás során láthatók. Ez egy sajátos budapesti négy es: az idődeficit, a folytonossági vagy összehasonlítási deficit, az áttekinthetőségi deficit és végül a teljességi deficit. Remélhetőleg ez nem apokalipszis négy lovasa lesz, hanem ez a bizonyos végrehajtási négyes. Nos, mi az idődeficit? Az államháztartá si törvény előír nagyon rigorózus határidőt a törvény benyújtására. Ez a bizonyos határidő két hónap. Itt örökös deficitek vannak, sem a vizsgáló ÁSZnak, sem az illetékes országgyűlési képviselőknek és bizottságoknak nincs két hónapos ideje arra, hogy ezt kellő alapossággal megvizsgálják. Ebből adódóan - a határidő rövidsége miatt - mindenkinek tűzoltómunkát kell végezni, nincs lehetőség számszaki ellenőrzésre, auditálásra, a hitelesség következtében komoly gondok vannak s az idődeficit, a nem csökkenő idő deficit következtében nem tudunk megnyugtató választ adni, hogy duge a Pénzügyminisztérium parlament által nem ellenőrizhető pénzeket a költségvetésbe, márpedig ennek a jelentősége nem csekély a jelen és a jövő folyamatainak alakításában. Ilyen körülménye k között valóban ugrás a sötétbe, amikor véleményt mondunk valamiről, aminek a számszaki hitelességéről nem lehetünk, nem is lehettünk meggyőződve. Az ÁSZ munkatársait csak dicséret illeti, hogy e rendkívüli időbeni kihívások mellett is próbáltak alapos vá laszt adni mindazokra a kételyekre, amelyek minden költségvetés végrehajtásának ellenőrzése során felmerülnek. Van aztán a deficit második eleme, az úgynevezett folyamatossági, összehasonlíthatósági deficit. Csak azt tudom hitelesen ellenőrizni, ahol össze tudok hasonlítani valamit valamivel. Természetesen egy átalakuló, dinamikus rendszerben, ami nem statikus, mindig vannak olyan gondok, hogy ha a rendszer fejlődik, akkor az összehasonlítás lehetősége korlátozott. A pénzügyi rendszer fejlődése, a
