Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
1032 Azok az alapkövete lmények, amelyek bennem megfogalmazódnak e törvénytervezet kapcsán, úgy hangzanak: A legfontosabb: szabad ismét forgalomba kerülő termőföldet teremteni, és azt lehetőleg a legolcsóbb áron értékesíteni. Megfelelő törvényi kereteket kell biztosítani ahhoz, h ogy a termelőszövetkezetek és egyéb jogi személyek földhöz juthassanak. Megfelelő anyagi hátteret kell biztosítani a földvásárláshoz. Megítélésem szerint ez a lényege a termőföldről szóló törvénytervezet vitájának, alapjainak. Bár nem a fenti sorrendben ha tároztam meg, hogy hogyan lehet kielégíteni ezeket az alapkövetelményeket, de azért, hogy részben megvalósul, és hogyan valósul meg, erre még szabadjon kitérnem. A forgalomba kerülő földet, tehát a földalapot megteremteni csak úgy lehet, ha valakitől elősz ör elveszünk földet. Ez nyilvánvalóan nem történhet úgy, mint az ötvenes években történt - tehát a földet művelőktől, tulajdonosoktól. A bérlőket rá kell kényszeríteni arra, hogy önként hozzák forgalomba. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha járható útra tek intünk. (20.40) Tömegesen kell olyan helyzetbe hozni a tulajdonosokat - különösen a kistulajdonos termelőket , hogy a gazdasági kényszer alatt önként adják el ezt a földet. Erre már 1997ben a búza árának manipulálása és mesterséges leszorítása is lehetős éget biztosított. A Független Kisgazdapárt már 1996 decemberében felhívta a figyelmet arra, hogy mesterségesen le fogják szorítani a búza és egyéb kalászos termékek árát. Jelzett erre egyrészt a bentlévő óbúzakészletek körül kialakított bizonytalanság, az exportengedélyek időleges visszatartása, nehezítése és az export megindulásának elhúzása. 1996 végén, illetve 1997 elején korrekt szakmai irányítás és akarat mellett még az egész raktárkészlet értékesíthető lett volna. Ennek koncepciózusan az ellenkezője k övetkezett be. A búza árának aratási szezonra történő leszorítása egybeesett a kormány érdekeltségi körébe tartozó malomipar kívánalmaival. 1997 márciusában belső egyeztetés alapján egy megállapodás jött létre a malomipari vállalatok között, hogy az aratás i ár 1820 ezer forint lesz tonnánként, függetlenül a világpiaci és egyéb tényezőktől. A malomipar tulajdonosi körébe olyan alkalmazottak is tartoznak, akik ráhatással tudtak lenni ennek az árnak a kialakítására. Így a gazdasági és politikai érdekek teljes egybeeséséről beszélhetnénk. Az alapkövetelmények közül az elsőnek említett téma közvetlenül az aratás előtt megvalósítottnak látszott. A búza ára a politikailag kitűzött cél körül mozog. Ez azt jelenti, hogy maximálisan 20 ezer forintos felvásárlási ár ( Dr. Kis Zoltán: 24 500 forint!) és a cirka 25 ezer forintos önköltségi ár mellett a termelők és főleg a kistermelők lehetetlen helyzetbe kerülnek. Ezek az árak sajnos, államtitkár úr, tények (Dr. Kis Zoltán: Ezek sajnos nem tények!) , mert az aratás már rég en (Dr. Kis Zoltán: Ez butaság!) bekövetkezett, és azt nagyon jól tudták, hogy a kistermelők raktár hiányában ezeket nem tudják raktározni, és valamikor csak október körül tudják eladni. Fel kell adniuk a termelési egzisztenciájukat azoknak a termelőknek, akik ebbe a helyzetbe kerültek. A tömeges tönkremenetel tömeges olcsó földeladáshoz vezet. Tömegeshez, mivel az 1996os búzaár sok kistermelőt vett rá a nagyobb termelésre vagy a több földön való termelésre. A politikai és a gazdasági cél megvalósul e törv énytervezet kapcsán, ha az jogerőre emelkedik: megfelelő alacsony áron nagy tömegű föld kerül piacra. Az utóbbi években kialakuló, önállóan gazdálkodó paraszti réteg jelentős része visszasüllyed alkalmazotti, függő, kiszolgáltatott helyzetébe. A falu társa dalmi helyzete visszaalakul a '80as éveknek megfelelően, ismét - politikailag is - irányíthatóvá válik az eredeti vezető réteg számára, függetlenül attól, hogy az termelőszövetkezet vagy annak utódformájáról legyen szó. A vezető réteg - nevezzük nyugodtan uralkodó rétegnek - ugyanaz marad, melyről a bevezetőben már szóltam.
