Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
1015 Néhányat szeretnék én is kiemelni a fórumokon elhangzott problémákból. Amint már említettem, általános tapasztalat volt számomra, hogy elsősorban a volt önkormányzati lakásokból alakult társasházaknál a tulajdonosi szemlélet formálásában is jelentős feladata lesz a törvénynek. Érzékeljük, hogy sokan talán erőn felül vállalva vásáro lták meg a lakásaikat, és valójában nem mérték fel, hogy milyen anyagi, erkölcsi kötelezettséget vállaltak ekkor. Szociális helyzetüknél fogva már nem tudják a közös terheket viselni. Sajnos, vannak olyanok is, akik nem is akarják ezt vállalni, és ezzel a becsületesen fizetőket hozzák kényszerhelyzetbe. A jogegyenlőség, az arányos teherviselés és a törvényen alapuló együttműködési kötelezettség elve a törvényi rendelkezés alapja, és helyesen megfogalmazza a tulajdonosok kötelezettségeit é s jogait is. Kérdés azonban számomra, hogy hogyan garantálható ezek érvényesülése, illetve hogyan tudjuk ennek megszegését szankcionálni. Élő probléma, hogy a tulajdonostárs önkormányzat a vegyes tulajdonú lakásoknál a közös tulajdont képező nem lakáscélú helyiségek birtokosaként, illetve néhány lakás birtokosaként saját maga sem fizeti a közös költséget, és nem tesz eleget a tulajdonosi kötelezettségének. Velük szemben nagyon nehezen tudnak fellépni a társasházi közösségek. Gond, hogy a privatizációból kiv onta az önkormányzat a közös helyiségeket, amelyeket ő maga értékesít, ugyanakkor a lakások elhanyagoltak, nincs pénz a felújításukra, jelentős közösköltséghátralékkal rendelkeznek, és esélyük sincs arra, hogy gazdálkodással csökkentsék ezt a hiányt. Véle ményem szerint ösztönözni kellene az önkormányzatokat, hogy az alapító okiratok módosításakor rendezzék ezeket a viszonyokat, és mintegy önmagukat is védve juttassák vissza a valamikori közös helyiségeket a lakóközösségnek, hiszen csak ezekkel gazdálkodva képesek a házak karbantartására, felújítására. Az együttélést leginkább megkeserítő helyzeten segít a törvényben az alapító okirat és az attól elkülönülő szervezeti és működési szabályzat megalkotásának lehetővé tétele. Helyes az a szemlélet, hogy az alapí tó okiratban minél kevesebb, elsősorban a külön- és a közös tulajdon meghatározására törekedjenek. Rugalmasabbá válhat a ház működése, ha az SZMSZ kétharmaddal módosítható. Felvetődött a vitában, hogy az alapító okirat esetében is kellene mérsékelni ezt a száz százalékot, hisz konkrét példát mondott az egyik képviselőtársam - és ez élő probléma , hogy egy 96 lakásos társasházi közösség évek óta egyetlen tulajdonos rossz hozzáállása miatt nem tudja bejegyeztetni magát, és miután nem rendelkezik alapító okir attal, nem tud pályázni egyetlen olyan pályázaton sem, ahol a lakás felújításához forrást tudnának szerezni. Egyszerűen nem tudnak mit tenni ebben az esetben, bíróságon van az ügy, de évek óta húzódik. Egyetértek Hegyi Gyula képviselőtársammal abban, hogy az alapító okirat módosítását illetékmentessé kellene tenni, sőt, Kónya Imre javaslatával is, aki azt mondta, hogy nagy mértékű lakásprivatizációból nagyon sokszor rosszul előkészített, sablonos alapító okiratok születtek, az önkormányzatok részéről nagyon sokszor az oda nem figyelés miatt szenvednek a lakóközösségek. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most az önkormányzatok gesztust gyakorolhatnának, és ingyen korrigálhatnák a valamikori hibájukat. A törvénytervezet előző változatában felvetett köztestületet m inden fórumon elvetették - a kötelező részvételt a köztestületben , ugyanakkor megfogalmazódott, hogy egy alulról építkező, önkéntességen alapuló szervezetre mégis szükség van. Ez különösen a törvény elfogadását követően és az életbe léptetés időszakában tanácsadó, koordináló funkciójával válik fontossá. Debrecenben egyébként már működik a közös képviselők egyesülete. Parázs vita folyt a társasház szervezetét szabályozó törvényi helyekről is. Nem fogadták kedvezően a közgyűlés összehívásának azon módját, a mely a 8 nappal előtte írásban kiküldött, és bizonyíthatóan átvett értesítést ír elő. Hisz a legegyszerűbb postai út költséges, egy több száz lakásos házban pedig értesítő könyvvel kihordani a meghívókat nagyon időigényes feladat. Ismerve a társasházak any agi helyzetét, gondot fog okozni a továbbiakban.