Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 8 (292. szám) - Csépe Béla (KDNP) - a pénzügyminiszterhez - "Okozott-e kárt a Budapest Bank privatizációja?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
954 eszközkivásárlás, elméletileg ez a maximum. Várható, hogy a szerződés szerint a részvényeket eléggé jó áron tudjuk értékesíteni, ez 14 milliárdra tehető; s várható osztalék a 2001ig terjedő időszakban, 3,5 milliárd forint. Az eszközkivásárlás után birtokunkba kerülő eszközökből - ez a legrosszabb eset, ha mindent ki kell vásárolni - nyilvánvalóan realizálni lehet bevételt. Ha azzal az aránnyal szá molok, ami, mondjuk, az MHB esetében volt, ez 9,8 milliárdot jelentene, s így összességében 14,7 milliárd körüli szaldó jönne ki. Természetesen ennek az okoskodásnak van két vitatható pontja. Az egyik, hogy jelen értéken kell igazából korrekten számolni, t ehát ha a '95ös árakon végzem el a vizsgálatot, akkor 8,13 milliárd jön ki e számítás alapján; és természetesen az igazán nagy bizonytalansági pont, hogy az eszközértékesítés valóban elérhetie ezt a szintet vagy nem érheti el. Összességében azt tudom mo ndani eme számítás alapján is, úgy néz ki, hogy itt az egész tranzakcióból - most pusztán csak pénzügyi folyamatokat nézve - igenis pozitív végeredmény adódik. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Viszontválaszr a megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Válaszából szeretném kiemelni azt a pontot, hogy várható e mérlegnek a pozitívvá tétele azáltal, hogy a még meglévő részvények értékesítése már egy jobb áron történik. Az én véleményem szerint ez már nem kapcsolható teljesen az ügyhöz, hiszen itt arról van szó, hogy egy megtörtént privatizációnak van egy mérlege, e mérlegen lehet még javítani most egy, a privatizációba bevont plusz részvénycsomaggal. Tehát ez már nem egészen fedi azt a helyzetet, hogy... - most igenis kárról beszélhetünk az általam előbb felsorolt okok alapján, s ezek miatt mi is felvetjük itt azt, hogy ezért valakit vagy valakiket személyi felelősség terhel, mivel tájékozódásunk szerint a kormányt is félrevezették, mert azok a tényezők, amelyeket az előbb itt felsoroltam, azon a bizonyos kormányülésen, ahol végül is engedélyezték a privatizációt, nem jeleníttettek meg. Tehát itt mi is felvetjük a súlyos személyi felelősségnek a kérdését. Kö szönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat. Megadom a szót. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Itt tulajdonképpen egy tőkeemeléses, kétlépcső s privatizációs eljárásról van szó. Szeretném felhívni a figyelmet, ezt idáig nem említettük, hogy a tranzakció révén 8 milliárdról 20 milliárdra emelkedett a bank saját tőkéje; azt hiszem, nem kell hosszasan taglalnom, milyen fontos, pláne egy ilyen nagy bank esetében, hogy mennyi a saját tőke. Nem lehet szétválasztani a két lépést. Nyilvánvaló, hogy teljessé akkor fog válni a folyamat, amikor az állam teljesen ki tud szállni ebből a történetből. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a bankokat nem egyszerűen csak azért kell privatizálni, hogy bevételre tegyünk szert - nem is elsősorban ezért kell. A bankoknál, mint látjuk, már az is egy óriási dolog, ha jó szakmai befektető kezébe tudjuk adni, és meg tudjuk úszni, hogy a későbbiekben ismételten, mon djuk, 400 milliárdot kelljen elkölteni a bankok konszolidálására, mint ahogy történt az elmúlt négy esztendőben. Igenis nagy érték, hogy egy valódi, a világ egyik legnagyobb befektető cége egy nehéz pillanatban vette meg ezt, s valószínűleg ez azt jelenti, hogy soha többet nem kell erre a célra költenünk, amire az előző kormány 300 milliárdot költött. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
