Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 8 (292. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
907 DR . SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon szerteágazó kérdésről van szó, és sok minden, ami itt most feszültséget és vitát kelt, sokkal egyszerűbb lenne, ha a sajtóban akkor jelennének meg az ÁSZjelentések, amikor azok készen vannak. Ehhez pedig ÁSZelnökre is szükség van, tisztelt hölgyeim és uraim! (Moraj a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Raskó György frakcióvezetőhelyettes úrnak, MDNP. DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP) : Úgy gondolom, hogy ezt a Budapest Bankügyet nehéz lesz lezárni, mert mint hallottuk, 2000 utánig szóló opció van arra az államitulajdonrészre, amelynek az árfolyama állítólag olyan nagyszerű mértékben emelkedik, és a végén valóban a korábbi veszteségeket esetleg hozni fogja. Én Akar László államtitkár úrnak e gy módszertani változtatást javaslok. Ne nominálértékről beszéljen, hanem az egészet jelen értékre diszkontálva mutassák be, hogy valójában mi ez az eredmény. (Akar László az ujjain nyolcat mutat.) Mert 2001ben vagy 2002ben megkapott pár milliárd forint esetleg jelen értéken csak annak töredékét éri, még akkor is, ha az infláció ilyen csodálatos mértékben csökken. Ez a módszertani javaslatom. A másik pedig: azt nehéz tagadni ma, hogy a Budapest Bank privatizációja presztízsprivatizáció volt, inkább politi kai jelentőségű; így akarták demonstrálni a kormány részéről, hogy Magyarország szalonképes itt Európában, és a külföldi tőke jelentős nagyágyúi újra bátran és szabadon megjelenhetnek. Csak miután ez előre deklarált volt, miután a 12 milliárd visszavásárlá sa határidőhöz volt kötve, ezért a kormány, illetve az eladó egyértelműen vert helyzetben volt, és ezt Draskovics államtitkár úr is elismerte pénteki tévéinterjújában, hogy bizony, tanulunk ebből a hibából, ebből valószínűleg súlyos, milliárdos relatív ves zteség keletkezett, mert a vevő maximálisan kihasználta azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy ilyen beszorított helyzetben kellett akkor a Budapest Bankot eladni. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék emlékeztetni a Budapest Bank állítólag elátkozott történetének egy epizódjára. Ez egy kis aranyos ajándék tárgy, egy icipici kis kvarcóra. (Felmutatja az órát.) De nemcsak nekem van ám ilyen kis kvarcórám, hanem Varga Mihály képviselő úrnak is, együtt kaptuk január 27én a Budapest Bankban egy munkaebéden, ahova a Budapest Bank meghívta minden frakció egyegy képviselőjét (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) , hogy elmesélje nekik, mi is ez a történet, hogyan is alakult ez a 12 milliárdos dolog, hogyan is alakult ez a privatizáció. Ott valamennyiünknek megvolt a lehetőségünk arra, hogy kérdéseket tegyünk fel - kérdéseket tegyünk fel mindazokról a dolgokról, amelyekről itt a parlamentben nem először, nem másodszor és nem harmadszor beszél Varga Mihály képviselőtársunk. Voltak is, akik feltettek kérdéseket, én is feltettem kérdéseket. Varga Mihály, mit gondolnak, képviselőtársaim, az ÁFIról, a 12 milliárdról, a privatizációról, a visszavásárlásról hány kérdést tett fel a Budapest Bank jelen lévő képviselőinek? Mit gondolnak? (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Egyet sem!) Eltalálták, egyet sem! (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Az ebédet ő is megette, mi is megettük, január 27én 1 és 3 óra között nagyon kellemes időt töltöttünk ott. Mi azonban nem a parlamentben, tévéközvetítésben tesszük fel ezeket a kérdéseket. És amikor majd meglesz az Állami Számvevős zék aláírt jelentése, amiből majd kiderül, hogy mik voltak a valóságos folyamatok, azt javaslom Varga Mihálynak, hogy akkor majd tegye fel
