Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 8 (292. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
902 végé n kullog, magyarán: nem szeretnek minket. Pedig megválasztottak, ideküldtek, kit személy szerint, kit a pártján keresztül. Az emberek kedvetlenségének persze sok oka lehet, de biztos, hogy az egyik a parlamenti vitastílus időnkénti durvasága. Természetesen nem a kritikát kifogásolom, nem is az éles vitákat, és a világért sem kárhoztatnám az iróniát, a humort, annál inkább a gyűlölködő hangnemet vagy a másik ember megalázásának szándékát. Hadd mondjak két példát. 1996. október 14én Torgyán képviselő úr az a dósság rendjéről szóló előterjesztéssel kapcsolatban azt mondta: "Vajúdtak a hegyek, és egerecske született, de - idézem - az is rendkívül torzacska és hihetetlenül sok hibája van. Púpos tehát a menyasszony (Derültség.) , egyértelműen meg kell állapí tanunk, és hogy mellette még sánta és vak is, az már talán fel sem tűnik." Annak idején azt gondoltam, a képviselő urat egyszerűen elsodorta a retorika, a szónoki hevület - hogy ne mondjam, a demagógia svungja , mert lehetetlen, hogy szándékosan akarná ne vetség tárgyává tenni azokat, akiknek amúgy is elég nehéz az életük. Jóhiszemű vélekedésem elhamarkodott volt; nemrégiben ugyanis, június 16án, a Fidesszel kapcsolatban azt mondta Torgyán képviselő úr: "A polgári ellenzék fogalma a Független Kisgazdapárt nélkül Magyarországon körülbelül olyan lehet, mint egy házasság vőlegény nélkül. Hát ez, kérem szépen, teljességgel elképzelhetetlen! Na, voltak ott vőlegényjelöltek, de elnézést kérek, olyan sánták és púposak... (Derültség.) , hogy attól félek, azokkal ház asságkötés nem lesz." Azt gondolom, Torgyán képviselő úrnak be kellene érnie azzal, hogy ő maga ilyen délceg legény... (Derültség.) , és megtartóztatnia magát az efféle gúnyolódástól, hiszen könnyen lehet, hogy a sánták, púposak vagy vakok emberi értékek te kintetében bátran felvehetik a versenyt bárkivel, netán a képviselő úrral is. Ezen tűnődve próbáltam számba venni érintett barátaimat és ismerőseimet. Nem volt könnyű, mert sose úgy gondolok rájuk, mint fogyatékosokra, a kifejezést sem szeretem. Végül is s okan jutottak eszembe, a botjára támaszkodó drága Nagy Lászlótól kezdve, holtak és élők hosszú során át a mellettem ülő Szigeti György barátomig. S ez a számbavétel nagyon is meggyőző volt azt illetően, hogy minden megkülönböztetés igazságtalan. De tekinth etünk távolabbra is. Emlékezhetünk nagy elődünkre, a félvak országgyűlési képviselőre, Kölcsey Ferencre, aki Parainesisében azt írja: "A szónokság szabad nép körében támad, s szabad nép életéhez tartozik, énekhangja szelídíté meg a vak csoportokat. A mível t nemzet tömegét szónoklat vezérli." Nagy tehát a felelősségünk. Azt hiszem, a emberek semmire sem vágynak jobban, és semmire sincs nagyobb szükségük, mint hogy bízhassanak valamiben, kiki a maga választott pártjában, s mindannyian a demokratikusan válasz tott parlamentben. Ha legfőbb feladatunknak egymás lejáratását tekintjük, akkor mindannyian - kivétel nélkül mindannyian - rosszul járunk, s "mívelt nemzet" helyén vad csoportok fognak acsarkodni egymásra. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Lányi Zsolt frakcióvezetőhelyettes úrnak, Független Kisgazdapárt. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném felhívni a szíves figyelmét arra, hogy a Független Kisgazdapárt elnöke, frakcióvezető, amikor felszólal, és keményen bírál, és keményen észrevételeket tesz, sohasem személyesen és nem személyek ellen irányul. (Moraj a kormánypárti oldalon.) Egy pillanat! Azok, amelyeket itt a képviselő asszony mondott... - tehát ő szóképként h asználja esetleg azt, hogy egy házasságban bizony nem nagyon kívánatos az egyik fél, de nem nevezi meg, és félreértés ne essék, soha, senkiről,
