Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 1 (290. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
799 A törvényjavaslattal kapcsolatosa n mindenesetre örvendetes az a tény, hogy a javaslat szükségességét senki nem kérdőjelezte meg, az eredetileg 50 szakaszból álló módosításhoz több mint száz módosító és kapcsolódó módosító indítványt nyújtottak be. (Folyamatos zaj.) A büntető törvénykö nyv módosítására elsősorban a bűnözés szerkezetének a megváltoztatása, a Btk. elmúlt időszakban történő többszöri módosítása - amely több ízben megbontotta a büntetési tételek arányosságát - voltak az alapvető indokok. Az elmúlt hét esztendőben, tisztelt H áz, a különböző törvények és az Alkotmánybíróság által hozott határozatok nyomán 22 esetben módosult a büntető törvénykönyv. A módosítások 9 törvényi tényállást helyzetek hatályon kívül, újrafogalmaztak 18 régit és beiktattak 41 új törvényi tényállást. Eze k a tények azt bizonyítják, a jogalkotó arra törekedett, hogy a büntető törvénykönyv korszerű tartalommal rendelkezzen, és alkalmas legyen a bűnözés átalakulásával kapcsolatosan a megfelelő tényállások kialakítására, és megfelelően reagáljon az új gazdaság i és társadalmi jelenségekre. A nagyszámú módosító indítvány jelentős része nem vált beilleszthetővé a kormány koncepciójába. Ide tartoznak elsősorban azok az indítványok, amelyek az életfogytig tartó szabadságvesztést érintették, és nem támogattuk azokat a módosító rendelkezéseket, amelyek alapvetően meg akarták változtatni a büntető törvénykönyv rendszerében és a gyakorlatban is már bevált bizonyos módosításokat ugyan igénylő, de ezzel együtt megfelelő rendelkezéseket. Az, hogy viszonylag nagyszámú módosí tó indítványt nem támogatott a kormány, nem a konstruktivitás hiányát jelenti, hanem abból is következett, hogy több módosító indítvány egymással összefüggött. A büntetési rendszerrel kapcsolatos egyes konkrét problémák közül elsőként az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás intézményével kapcsolatos néhány módosító indítványra szeretnék reagálni. Nem újkeletű a probléma, hiszen 1993ban szintén ebben a körben módosították az előző Országgyűlésben a büntető törvénykön yvet, és 1994ben is olyan kezdeményezést indítottak el, amelynek lényege az, hogy a büntető törvénykönyvben az életfogytig tartó szabadságvesztés vagy szó szoros értelemben vett halálig tartó szabadságvesztés legyen, vagy pedig a feltételes szabadságra bo csátás első időpontját meghatározó bírósági döntés később következzen be. Az ellenérvek között, amelyek elsősorban az életfogytig tartó szabadságvesztés halálig tartó szabadságvesztésre való átalakításával szemben felsorolhatók nemcsak a szakmai irodalomba n, jogirodalomban és a nemzetközi szakirodalomban találhatók, de a gyakorlati érvek is tulajdonképpen szemben állnak ennek a kiterjesztésével. Ezt a megoldást sem az előző, 1993as módosításnál, sem most a kormány nem fogadta el. Jelenleg a törvényjavaslat szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői körében a módosított javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság a szabadságra bocsátás elbírálásának első időpontját harminc évben jelölje meg a jelenlegi hatályo s huszonöt év helyett. Az elmúlt években a büntetési tételek módosításai minden esetben a büntetés szigorítását jelentették, kifejezésre juttatták, hogy az új társadalmi, politikai viszonyok között a személyi szabadság, az emberi méltóság és a becsület kie melkedő értékek; valamint azt, hogy szigorúbban ítélendő meg a tett, ha az áldozat kiskorú. (20.20) Ugyanakkor egyes bűncselekmények hatályon kívül helyezésével igyekezett a törvényhozó a büntetőjogi beavatkozást ésszerű korlátok közé szorítani, de ezzel e gyidőben az új bűnözési formák kialakulása, a bűnözés nemzetközivé válása egyes területeken a büntetőjogi fenyegetettség kiterjesztését is maga után vonta. Ezzel párhuzamosan enyhültek a korábbi években a többszörös visszaesőkre vonatkozó speciális rendelk ezések és megszűnt az úgynevezett enyhítő szakasz kivételessége, és - mint ahogy ezt az
